Matthieu Ricard a párizsi elit köreiben nevelkedett a hatvanas években, később biokémiával foglalkozott, de abbahagyta kitűnően haladó akadémiai karrierjét, hogy a helyszínen tanulmányozza a tibeti buddhizmust. Később ő maga is szerzetes lett.
A férfi szerint a boldogság gyakorlás kérdése. Hogy állítását alátámassza, a dalai láma francia fordítója részt vett egy kísérletben, melyben agyterületeinek működését MRI berendezéssel térképezték fel.
A szerzetesen kívül a vizsgálatban mások is részt vetek, akik sok időt, több mint 10 ezer órát töltöttek meditációval.
Tudományos boldogság
A képalkotó berendezéssel végzett vizsgálat igazolta, hogy a meditációval sok időt töltők nagyon erős pozitív érzéseket tapasztaltak meg a baloldali elülső agyterületen (prefrontal cortex).
A jobboldali rész - amelyet a kutatók a negatív gondolatok területének tartanak - viszont szinte nem is működött.
Még a vizsgálatba szintén bevont kezdő meditálóknál is a boldogságot generáló agyterület némileg megnövekedett tevékenységét észlelték. Ugyanakkor Matthieu Ricard MRI-vel érzékelt boldogságszintje mindenki másét messze megelőzte.
"Az elme formálható. Életünk már akkor nagymértékben átalakítható, ha minimálisan megváltoztatjuk a gondolataink kezelését, és a világ értelmezésének módját. A boldogság gyakorlat kérdése, időt és törődést igényel" - mondta el Matthieu Ricard az Independentnek.