A múlt század közepén három emberből mindössze egy élt a városokban, a világon pedig mindössze két olyan város volt - New York és Tokió -, amelynek a lakossága túllépte a tízmilliót. Ma már húsz van.
Az ENSZ becslései szerint naponta mintegy 180 ezerrel nő a városi lakosok száma. Az ENSZ szakosított szervezetének a városok állapotáról kiadott 2006-2007-es jelentésében ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a városlakók egyharmada a nyomornegyedekben él.
A következő húsz évben a bádogvárosoknak évente mintegy huszonhét millióval több embert kell befogadniuk. Jelenleg csaknem egymilliárd ember zsúfolódik össze ezekben a negyedekben, tehát körülbelül minden harmadik városlakó. Az arányok érzékeltetésére a dokumentum megjegyzi, hogy Bombay szegénynegyedeiben több ember él, mint Norvégiában.
Puskaporos hordókat töltünk
A tanulmány szerzői szerint városok alakultak ki a városokban, a nyomornegyedekben pedig az emberek gyakran rosszabb körülmények között élnek, mint az elszegényedett falvakban. Ráadásul sok munkanélküli, kiábrándult fiatal él ezekben a városrészekben, ezért könnyen puskaporos hordóvá válhatnak.
Mindig a gyerekek járnak
a legrosszabbul
Az ENSZ szervezete szerint a szegénység urbanizációját a kormányok és a civil szféra is figyelmen kívül hagyta. Hagyományosan a nyugati segélyszervezetek is a természeti katasztrófák és a háborús konfliktusok falusi áldozataira összpontosítottak. A szervezet ennek ellenére felszólítja a kormányokat, hogy ne akadályozzák meg a falusiak városokba áramlását, mert ott több a munkalehetőség, és ez az első a kitörés lehetőségei közül.