Csomós István, a Terrorelhárítási Központ osztályvezetője, szakpszichológusa és tárgyalója a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta, milyen feladatok nyomják az ember vállát az ő szerepkörében, és miért nem valós kép az, amit a filmek, sorozatok mutatnak erről.
A tárgyaló a lapnak többek között elmondta, hogy a "túsztárgyaló" kifejezés kevéssé helytálló, ugyanis az esetek töredékében van szó túszejtésről. Azt is elárulta, hogy olyankor van szükség az ő munkájára, mikor az érintett nem hajlandó együttműködni a rendőrökkel, például öngyilkossággal fenyegetőzőknél, veszélyes pszichiátriai betegek kórházba szállításának előkészítésénél, vagy olyanoknál, akik elbarikádozzák magukat. Magyarázata szerint ilyenkor
a rendőrök, kommandósok kérhetik a tárgyaló segítségét, mielőtt erőszakkal behatolnának.
Mivel a tárgyalás során a tárgyaló nem tud szemkontaktust felvenni a célszeméllyel, ezért a legfontosabb eszköze a hangja. Mint mondta, akivel beszél, annak azt kell éreznie, hogy ő a legfontosabb, és mindvégig azt kell tapasztalnia, hog meghallgatják, figyelnek rá. Kiemelte, nem szabad elkalandozni, mindig a folyamatra kell koncentrálni, és nem lehet mereven ragaszkodni egy előzetes forgatókönyvhöz. A célszemélyt nem szabad beskatulyázni, előítéletektől mentesen kell hozzáállni, különben csökken a sikeres tárgyalás esélye.
Az esztergomi robbantás kapcsán Csomós István nem tagadta, hogy mélyen megérintette az eset. Hozzáfűzte, az ügy feltárása még folyamatban van mind szakmai, mind lelki síkon. Kijelentette, az eset mindenkit megrázott, azoknak pedig, akik jelen voltak, még időre van szükségük, hogy feldolgozzák. Azt azért megjegyezte, hogy teljesen egyedi, kire hogyan hat egy ilyen tragédia, de maga a tény, hogy elvesztették egy kollégájukat, óriási és felfoghatatlan veszteség.
A poszttraumás stressz szindrómával (PTSD) kapcsolatban a szakpszichológus a lapnak azt mondta, a protokoll része, hogy a kollégáknál ezt felmérjék és eldöntsék, kinek milyen segítségre van szüksége. Leszögezte,
munkatársai szerencsére elfogadják és belátják, hogy ezzel foglalkozni kell, mert ha nem vesznek róla tudomást, annak később súlyosabb következményei lehetnek.
Elmondása szerint a PTSD tünetei széles skálán mozoghatnak az alvászavartól a negatív gondolatokon és levertségen át az élénken felidéződő emlékképekig, de mindenkinél egyedi, mennyire hatalmasodik el ez az emléknyom. Leszögezte, ezek nem múlnak el csak úgy, idővel, fontos, hogy a megfelelő, szakszerű segítséget kapják meg azok, akik PTSD-ben szenvednek.