"Aznap, amikor a robbanás történt, éjszakás voltam, mentem volna dolgozni a kórházba. Előző nap még tudtam beszélni Gáborral telefonon, de másnap már nem értem el. Aztán a parancsnoka hívott a szörnyű hírrel" – emlékezett vissza férje, Kozár Gábor tűszerész halálának napjára a Blikknek adott interjúban Tóth Orsolya.
2016. július 1-jén az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred tűzszerészei úgynevezett éles műveleti feladatot hajtottak végre: akkor már jó ideje folyt az egykori bombavetőtér mentesítése. Sok fel nem robbant légibomba maradt a helyszínen a szovjet csapatok kivonulása után, a honvédség szakembereinek feladata volt ezek felszámolása.
A gyújtószerkezet eltávolítása ellenére az egyik robbanótest mégis működésbe lépett. A detonáció teljesen váratlan volt, a hivatalos jelentés szerint a bombában lévő robbanóanyag szerkezetében – a több évtizednyi szunnyadás során – olyan kémiai változások indultak meg, amelynek következtében az eszköz instabillá vált, ez okozhatta a robbanást.
A helyszínen tartózkodó öt katonából négy életét vesztette, egyetlen társuk, Tóth Péter élte túl a robbanást.
A kezdeti sokk után Tóth Orsolyába egyre erősebb volt a kérdés: mit szeretett annyira Gábor a katonaságban? Elmondása szerint Kozák Gábor "imádta minden percét" a tüzérkedésnek, nemcsak munka volt számára, ez volt a hobbija is. A férfi özvegye
a baleset után néhány hónappal elhatározta, ő is katonának áll.
Korábban egészségügyis tanulóként a Honvédkórházban volt gyakorlaton, intenzíves nővérként is dolgoztak közösen férjével. Tóth Orsolya most a honvédség egészségügyi kiképző bázisán dolgozik, a katonákat tanítja a harctéri sebesültek ellátásra. Eleinte nagyon nehéz volt azzal szembesülnie, hogy azt oktatja a többieknek, amire akár az ő férjének is szüksége lehetett volna, ha nem hal meg, csak megsebesül a robbanásban, de minden nap érzi, hogy az élet nem véletlenül sodorta erre a területre.