Amikor szeptemberben megkérdeztek hatezer, külföldi férjjel élő kínai nőt, mennyire elégedettek a párjukkal, a boldogsági mutatójuk 72 százalékos volt. A honlap minap, 4400 asszony megkérdezésével végzett újabb felmérése azonban kiábrándító eredményt hozott: a válaszolók egyértelműen boldogtalanabbnak tűntek, mivel a mutató 54 százalékra esett vissza.
Más felmérésekben azon kínai nők aránya, akik külföldihez mennének hozzá, 42-ről 17 százalékra esett vissza. Eközben pedig 68 százalékuk szeretett volna inkább egy kínaihoz hozzá menni.
A Shanghai Daily napilapnak nyilatkozó Fang Fang házassági tanácsadó, aki a Hongniangnak is dolgozik, úgy vélekedett, a kínai nőknek első a stabilitás, és az, hogy minél többet takarítsanak meg - enélkül nem érzik magukat biztonságban. Ellenpéldaként viszont föl lehet hozni a Kínában élő külföldieket, akik nem annyira aggódnak a megtakarításaikért, és csak rövidebb ideig tartózkodnak Kínában.
Egy kínai internetes fórum harmincéves kommentelője azt írta, négy külföldivel randizott már, és ugyan romantikusabbak és az ízlésük is jobb, mint a kínaiaké, de más szempontból nincs előnyük. Volt olyan külföldi barátja, aki nagyon kicsinyesen viselkedett, például hiába jártak már régóta, még mindig megfelezték az éttermi számlákat, ami ritkán esik meg egy kínai férfival.
2006-ban pedig általános felháborodást váltott ki egy sanghaji angol tanár, David Marriot blogja, amelyben a hódításait ecsetelte. A Társadalomtudományok Akadémiájának egyik professzora felszólította az internetezőket, hogy leplezzék le, ki áll az akkor még álnév alatt, Chinabounderként író blogger mögött, és "tegyék ki az országból". Nem sokkal később Marriot el is hagyta Kínát.