Az idős ember meghívta a temetésére a falubelieket, a rokonokat és a barátait, és még a pap is elfogadta az invitálást, és temetési beszédével elbúcsúztatta a "halottat".
Voinicu megelégedéssel tisztázta az események menetét. "Mindent úgy csináltam, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Még a sírt magát is én ástam ki a saját kezemmel, és bele is feküdtem, hogy megtudjam, milyen érzés. Megkértem a rokonokat, hogy sirassanak el a sírkövemnél, hogy leteszteljem őket. Minden úgy ment, mint a karikacsapás" - fogalmazott az idős román férfi.
Voinicu azért saját maga rendezte a temetését és tartott főpróbát is, mert nem akarta, hogy a családjában viszály támadjon a kérdésben - le akarta venni a terhet a család válláról. A család pedig úgy gondolta, jobb, ha most elpróbálnak mindent, mint ilyen kérdésekkel foglalkozni a gyász közepette.
Voinicu unokahúga, Oncica szerint jó mulatság volt a temetés, és sokkal inkább hasonlított egy lakodalomra.