A jelzést először 1909-ben használta a bajba jutott Slavonia tengerjáró az Azori-szigetek közelében, általánossá azonban csak a Titanic 1912-es tragédiája után vált.
Az elsüllyeszthetetlennek hitt hajó rádiósa nemcsak ezt a segélyhívást adta: távírógépén az akkor használt CQD - az első két betű a hajók általános riasztási jele, míg a D az angol veszély szóra utal - kódot is szétküldte, de néhány, a közelben tartózkodó tengerjáró nem vette komolyan a jelzést.
Sokan gondolják, hogy az SOS rövidítés, ám erről szó sincs, nem a "save our souls" (mentsétek meg a lelkeinket), vagy a "save our ship" (mentsétek meg a hajónkat) kifejezésből származik. Csupán a véletlen műve, hogy ez a ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti (...---...) morzekódjának fordítása.
A technika fejlődésével, a rádió elterjedésével megváltozott a vészjelzés is: a hang alapú kommunikációban a francia m'aider szóból származó mayday kifejezést használják a bajba jutott hajók és repülők.