David és Jill Walsh 2000-ben vásárolta meg az Essex grófságbeli Wickfordban lévő házat, azt remélve, hogy megtalálta a békés öregkor helyszínét.
Két évig minden rendben is volt, 2002-ben azonban a szomszédos telepre vándorlók költöztek - az angolban leggyakrabban Irish travellers névvel illetett népcsoport eredete vitatott, életmódjukat és a többségi társadalommal fennálló ellentmondásos viszonyukat leginkább a közép-európai cigányság (hagyományos) életstílusához és helyzetéhez lehet hasonlítani.
A lelkiismeretes házaspár az azóta eltelt négy évben több mint 230 bűncselekményt, illetve sérelmére elkövetett esetet jegyzett fel. Beszámolójukban szerepel lövöldözés, halálos fenyegetés, megfélemlítés, rongálás és szemetelés is.
A rendőrség 12 súlyosabb esettel foglalkozott, amelyek között akadt lövöldözés és késelés is. A környéknek ma már olyan rossz híre van, hogy a postások nem hajlandók kézbesíteni a küldeményeket, a közszolgáltató cégek munkatársai pedig csak rendőri kísérettel közelítik meg a házakat.
Mókus a küszöbön
Az 54 éves Jill Walsh elmondta: kezdetben nem jelentették a rendőröknek a kihágásokat, mert nem akarták ingerelni a vándorlókat, de ez mit sem számított.
Az illegálisan táborozók gyakran fenyegették őket, előfordult, hogy az árokba kellett ugraniuk, hogy el ne üssék őket. Gyakran dobtak ürüléket vagy állati tetemeket a telkükre, egyszer egy lefejezett mókust helyeztek el akkurátusan a küszöbükre.
Az önkormányzat 2005-ben kilakoltatta a vándorlók többségét, de a bíróság a fellebbezések miatt leállíttatta a folyamatot. Walsh-ék helyzetét nehezíti, hogy lakásuk kevesebb mint a felét éri annak, amennyiért annak idején megvették, így nem tudnak elköltözni sem.
A rendőrség elismeri a problémák létezését, de egyelőre nem tehet mást, mint hogy gyakran küld járőröket a problémás területre.
A táborban maradásért küzdők egyike, egy négygyermekes anya azt mondta: a Walsh család eltúlozza a problémákat, az esetek nagy része csekélység, amelyet a rosszcsont gyerekek okoznak.