Egy helyi aktivista, Margaret Marabe számolt be erről. Elmondta, hogy a családok azért választották ezt a szélsőséges megoldást, mert nem tudták tovább ápolni a betegeket, vagy attól tartottak, hogy ők is megfertőződnek. Az asszony saját szemével látta a betegek élve eltemetését, amikor öt hónapot töltött a világtól elzárt déli felföldön.
Pápua Új-Guinea a térség legfertőzöttebb területe; a hatmilliós lakosságnak becslések szerint a 2 százaléka HIV-fertőzött, a diagnosztizált betegek száma évente 30 százalékkal nő.
Margaret Marabe három ember temetésének szemtanúja volt. Egyikük még akkor is azt kiabálta, hogy "mama, mama", amikor már a földet dobálták a fejére. "A falusiak szerint általánosan elterjedt a betegek élve eltemetése" - tette hozzá az asszony.
Az ország egészségügyi minisztere is elismerte, hogy a kormányzat nem képes felvilágosítani az embereket és hatékony megelőző kampányt folytatni. Nicholas Mann szerint azonban ennek a kulturális és nyelvi sokszínűség az oka.