Persze nem vette, vagy örökölte az ingatlant a királynő, hanem egy ősi törvény értelmében szállt rá. A ház ugyanis egykor egy cégé volt, amely azonban megszűnt. A volt igazgató fiának pedig nem kellett a ház.
Ekkor kerítették elő az önkormányzat illetékesei azt a történelmi, ám még ma is hatályban lévő jogszabályt, miszerint azok az épületek, amelyekre senki sem tart jogos igényt, a lancasteri hercegségre szállnak. 1399 óta pedig a hercegség a királyi birtok része.
Az önkormányzat így levelet írt az udvar jogi képviselőinek, hogy vegyék birtokba a házat. Ha ez megtörténik, akkor a királynő - hacsak nincsenek más tervei - eladhatja, vagy egyszerűen odaajándékozhatja a házat az önkormányzatnak, vagy egy ingatlanfejlesztőnek.
"A múltban sokszor volt, hogy azt mondtam a tisztviselőknek: tegyék meg szükséges lépéseket, még akkor is, ha a királynőé a ház. De most történt meg először, hogy kiderült: a ház valóban a királynőé" - jegyezte meg az egyik városi tanácstag.