A polgári pert a jogi képviselő azért indítja el, mert az Igazságügyi Minisztérium elutasította levelét, melyben azt kérte, legalább az állam felelősségét ismerjék el a történtek miatt. Benke András konkrét összegről egyelőre nem beszélt: azt mondta, először azt szeretné, ha a bíróság tisztázná, valóban jár-e kártalanítás ügyfelének, aztán döntenének a pénzről. Az ügyvéd szerint természetesen milliós nagyságrendű, tehát az ártatlanul rács mögött töltött idővel és az általa, illetve a család által elszenvedett sérelmekkel arányban álló összegről lehet szó.
A 2004 őszén történt kettős gyilkosság egyébként máig beszédtéma Makón. A Szegedi utcában egy ismert és megbecsült helyi vállalkozó, Tóth-Kása László hetvennyolc éves édesanyját és ötvenegy éves húgát ölte meg valaki, méghozzá igen brutális módon: az áldozatok torkát elvágták. A szerény körülmények között, főként alkalmi munkákból élő és az áldozatokkal rokoni kapcsolatban álló Tóth-Kása Norbertet nagyjából egy hónappal a nyomozás elindulása után helyezték előzetes letartóztatásba. Fogva tartása alatt többször is elterjedt a szóbeszéd Makón és környékén arról, hogy kiengedték - talán azért, mert letartóztatása előtt értetlenül állt nemcsak felesége, de az összes megkérdezett falubeli is: valamennyien úgy gondolták, ártatlan.
"Egy disznót se tudnék leszúrni"
Tóth-Kása Norbert lapunknak azt mondta: ő sem érti a mai napig, miért éppen őt gyanúsították meg a szörnyű bűncselekménnyel, hiszen egész napját igazolni tudta, ráadásul aki ismeri, azt is tudja, hogy még egy disznót is képtelen lenne leszúrni. A gyilkosságról aznap délután fél ötkor hallott először, akkor azonban még nem tudta, kik az áldozatok. Erről csak este, a híradóból szerzett tudomást. Letartóztatásakor szinte lerohanták a rendőrök a házukat, megbilincselve vitték el. A rendőrségi fogdában hatvanhárom napot töltött, és ennek nagy részét egyedül, amibe bele is őrülhetett volna, az előzetes letartóztatás idején pedig igazi nehézfiúk közé zárták. A legnehezebben azt viselte el, hogy feleségétől az első levelet is csak nyolc hónap után kaphatta meg, nem sokkal a letartóztatása után született gyermekét pedig félévesen látta először.
Amikor házi őrizetbe került, már könnyebb volt: barátai, ismerősei is sűrűn látogatták, érezte, hogy kiállnak mellette, tudják, hogy nem követett el semmit. Ezért hálás mindenkinek. A család élete azonban még mindig nem tért vissza a régi kerékvágásba: neki például nincs munkája, egyelőre szociális támogatásokból élnek - egyébként négy gyermeket nevelnek.