Az OK eredetéről az amerikai nyelvészek is sokáig vitatkoztak. Végül Allen Walker Readnek sikerült felfednie a szócska valósi eredetét - írja a The American Heritage Dictionary.
Az OK első írásos nyomát 1839-ben találták meg. Akkoriban a bostoni napilapok kedvelt szórakozása volt, hogy kezdőbetűkre rövidítették a legkülönbözőbb kifejezéseket, és néha még direkt rosszul is betűzték, hogy humorosabb legyen a dolog.
Így született az OK is, amely az "all correct", tehát a "minden rendben" vagy "minden helyes" kifejezés rövidítése volt. Bár a két szó kezdőbetűje kiejtésben nagyjából megegyezik az OK rövidítéssel, írásban nyilvánvalóan a humor áldozata lett a szülemény, hiszen a "minden helyes" kifejezés rövidítésében sem az O, sem a K nem helyes.
A bostoni agyszülemények többsége eltűnt egy idő után, az eredetileg O.K.-nak írt rövidítés azonban Martin Van Burennek, az Egyesült Államok 8. elnökének köszönhetően túlélte társait.
Az elnök 1840-es újraválasztási kampányához használta fel a rövidítést, amely egyszerű, de annál zseniálisabb módon kötötte össze nevét az "all correct" kifejezéssel. Van Buren ugyanis Kinderhook városkában született, és beceneve Old Kinderhook, vagyis Öreg Kinderhook volt. Ennek pedig a rövidítése egész véletlenül pont O.K.