A Southamptonból New Yorkba tartó Titanicnak ez volt az első útja és április 16-án reggel kellett volna megérkeznie.
Bár a jégveszélyre többször is figyelmeztették, a 46.328 bruttóregisztertonna súlyú hajó szinte végig 25 csomó (46,5 km⁄h) sebességgel haladt.
A dupla hajófenékben és egyéb biztonsági berendezésekben bízva a hajó kapitánya a nyári útvonalat választotta, amelyet a többi, Észak-Amerikába tartó hajó a jégveszély miatt elkerült.
A jégheggyel való ütközés során a hajó törzse mintegy 100 méter hosszan felszakadt.
A hajó elhagyására felszólító parancs után kaotikus jelenetek játszódtak le: a fedélzeten tartózkodó 2.206 embernek csak 1.178 férőhely volt a mentőcsónakokban.
A tragédiának magyar vonatkozása is van: a Titanic segítségére siető hajó - a brit Carpathia - hajóorvosa magyar volt: dr. Lengyel Árpád, aki a megmenekült utasoktól hálából emlékérmet kapott.
Kincsvadászok és tudósok célpontja
A hajóra dr. Robert Ballard talált rá. Ezután kincsvadászok többször kifosztották a luxushajót. Ballard célja, hogy a Titanic roncsát védett emlékhellyé nyilvánítsa.
Az óriási hajócsavarok
Ma a Titanic jó három kilométerrel az óceán felszíne alatt nyugszik. Többen szeretnék kiemelni, habár ez tudományos célokkal aligha indokolható.
Sokan azonban jelentős üzleti értéket tulajdonítanak a műveletnek. Ilyen mélységben viszont a nyomás 300 atmoszféra körül van, ami túl nagy a roncsok kiemeléséhez.
Korábban emeltek már a felszínre elsüllyedt hajókat úgy, hogy hatalmas, felfújható ballonokat erősítettek hozzájuk. A levegőt a felszínen lévő hajókról, kompresszorok segítségével juttattak a mélybe. A szokásos kompresszorok azonban nem képesek 300-350 atmoszféra nyomás ellenében három-négy kilométerre lejuttatni a levegőt.
A ballonokat viszont más módszerrel is meg lehet tölteni gázzal. A vízbontás során egy egyszerű elemet vagy más egyenáramforrást egy sós híg vizes oldatra kapcsolnak. Ha áram folyik át az oldaton, buborékok jelennek meg benne, vagyis gáz keletkezik.
Tehát ha a kompresszorok helyett egyenáramú generátorok lennének a felszíni hajókon, akkor ezt a módszert gázfejlesztésre lehetne használni az óceén mélyén.
A tudósok kiszámolták, hogy egy 20 millió wattos generátort három éven át kellene folyamatosan működtetni ahhoz, hogy a Titanic kiemeléséhez elegendő mennyiségű gázt termeljen.
Egy különös egybeesés
A hajóorr az óceán mélyén
Morgan Robertson 1898-ben - 14 évvel a Titanic útja előtt - adta ki Hiábavalóság, avagy a Titán katasztrófája című művét.
A könyv egy "elsüllyeszthetetlen" óceánjáróról szólt, amely, a Titanichoz hasonlóan, első útját teszi meg Angliából New Yorkba áprilisban, 2.000 emberrel a fedélzetén.
Mivel ez a hajó is rekord idő alatt próbálja meg átszelni az Atlanti-óceánt, ugyanúgy jéghegynek ütközik és elsüllyed, mint a Titanic.
A hajók a nevükön túl abban is hasonlók voltak, hogy a fedélzeten lévők legtöbbje a túl kevés mentőcsónak miatt veszett oda.