Még nem volt kétéves az indiai Orissa államban élő Budhia Singh, amikor már naponta 25 kilométert futott, hetente öt alkalommal. A fiú tehetségét valamivel több, mint két éve fedezte fel egy helyi dzsúdóedző.
A kisfiú éppen a többieket szidta, ezért edzője büntetésből azt mondta neki, hogy addig kell futnia, amíg nem szól neki, hogy elég. Biranchi Das azonban ezután megfeledkezett a fiúról, így órákkal később döbbenten látta, hogy a fiú boldogan rója a köröket.
Az edző visszavásárolta
Amikor az edző megtudta, hogy a kisfiút édesanyja körülbelül 3700 forintért eladta egy helyi lakosnak, visszavásárolta és édesanyja tudtával örökbe fogadta a fiút. A kisgyerek azóta húsz társával együtt a Biranchi Das által működtetett dzsúdó iskolában lakik.
Nem mindenki véli azonban úgy, hogy ez egy sikertörténet. Az állam női és gyermekügyekkel foglalkozó minisztere például egyenesen azzal vádolta meg az edzőt, hogy "majomnak és pénzverdének" használja fel a gyereket.
Fuss, Budhia, fuss!
Biranchi Das visszautasította a vádakat. Gyermekpszichológusok és orvosok ugyanakkor a négyéves kisfiú edzésen végzett munkája miatt aggódnak. Budhia Singh ugyanis hajnali fél ötkor kel, negyed hattól délig fut, majd délutánonként egy órát úszik. Heti két szabadnapja van, amikor a többi gyerekkel játszhat.
A kisfiú edzője pártját fogja: "Futni akarok. Nagy atléta szeretnék lenni, hírt és dicsőséget szeretnék hozni az országomnak" - mondta, négyéves korához képest meglehetős választékossággal.