A tudósok azt már tudták, hogy a futáskor megnő a kortikoszteron elnevezésű stressz-hormon szintje, ami visszafogja az új agysejtek képződését. Futáskor jobb lesz ugyanakkor a térérzékelés és felgyorsul az agysejtek közötti kommunikáció.
A Princeton Egyetem kutatói a két jelenség közti ellentmondásra próbáltak magyarázatot találni. A kísérletekhez egyedül, illetve csoportosan futó patkányokat használtak.
A stressz-hormon mindkét csoportnál megjelent, a magányosan futó patkányoknál azonban nagyobb mennyiségben. A hormon negatív hatása ráadásul csak azoknál a patkányoknál jelentkezett, amelyek egyedül futottak.
Ha a magányos patkányok sokáig futottak, náluk is megjelentek ugyanazok a pozitív hatások, mint csoportosan futó társaiknál, de csak sokkal hosszabb idő után.
A kutatók következtetése szerint így társadalmi érintkezés nélkül egy általában hasznos tevékenységnek is káros hatása lehet az agyra.