Az a lényeg, hogy minél szárazabb legyen a tűzifa, ilyet beszerezni azonban nem nagyon lehet.
Onnan lehet megismerni a száraz tűzifát, hogy már legalább egy-két éve földarabolt, fölhasított állapotban az embernek a saját portáján tartózkodik, az akkor már biztos, hogy száraz – hangsúlyozza a Levegő Munkacsoport tanácsadó testületének tagja.
Mint mondta: nagyjából erre az egy-két évre van szükség ahhoz, hogy a földarabolás és hasítás után tüzelésre kész, száraz állapotba kerüljön a fa.
Nagy Zoltán arról is beszélt, hogy az égéshője szinte az összes fafajnak tizedre megegyezik, 4,2 kilowattóra per kilogramm, az egészen könnyű fenyőféléktől a legnagyobb sűrűségű gyertyánokig, viszont a sűrűségben különböznek.
„Ha térfogatra vesszük a fát, akkor tehát érdemes mindenképpen kemény fát vásárolnunk. Ezek közé tartozik az akác, a bükk, a különböző tölgyfák, illetve gyertyán például. A könnyebb kisebb sűrűségű fafajták pedig a nyárfa, illetve a fenyőfélék ezeknek tömegre vetítve az energiatartalma megegyezik a kemény fákkal, viszont, mivel alacsonyabb a sűrűségük, ezért azonos térfogatú fa, mivel kisebb tömegű lesz, ezért térfogatra vásárolva rosszabbul járunk ezekkel a könnyebb fafajtákkal.”
Az ideális nedvességtartalom az úgynevezett légszáraz állapot a szakértő szerint. Ez azt jelenti, hogy már nem tud tovább száradni természetes úton a fa. Ez körülbelül 10-15 százalék közötti nedvességtartalmat jelent.
Ez az a nedvességtartalom, amit a kivágás, földarabolás, hasítás után a fajtól függően 1-2 év alatt fog elérni a tüzelőnk, és tovább már nincs is értelme szárítani, hiszen nem fog tovább száradni.
A leggyorsabban száradó fafajták az akácbükk, a legesleglassabban pedig a csertölgy szárad, annak inkább három év szükséges ahhoz, hogy teljesen kiszáradjon. „A frissen vágott csertölgy az remekül alkalmas tűzoltásra is” – fogalmazott Nagy Zoltán.
A cikk Domanits András interjúja alapján készült.