Hetek óta kritikus a helyzet a paksi atomerőműnél, amelynek jelenleg mindössze két turbinája üzemképes a Duna alacsony vízállása és vízhozama miatt. Most a folyó felső vízgyűjtőjén jelentős csapadék hullik, és a Duna mellékfolyóin, az Inn, az Enns, az Traun folyók vízgyűjtőjén a következő napokra is folyamatos csapadékot adó időjárási eseményeket jeleznek, így meg fog emelkedni a Duna vízhozama. Ennek nárom-négy napon belül láthatjuk itthon a hatását – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Baranya Sándor vízmérnök, egyetemi docens, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének vezetője. Hozzátette: több deciméterrel növekedhet a vízszint, ami jelentősnek hathat az eddigiek után.
A mostani dunai helyzet rendkívülinek számít, például a Duna vízhozama jelenleg 720 köbméter/másodperc a magyarországi szakaszon, Budapestnél. Az eddigi legalacsonyabb, amit valaha mértek – és több mint száz éve mérik a Duna vízhozamát, vízszintjeit – 800 körül volt 2018 októberében, a történelmi kisvíz idején, vagyis a mostani érték annál is jelentősen alacsonyabb, és
bár jelentős csökkenésre remélhetőleg már nem kell számítani, a következő napokban még ennél is kisebb vízhozamok várhatók a szakértő szerint.
Több éves távlatban pedig rendszeresen visszatérhetnek az ilyen évek.
„Foglalkozunk hidrológiai előrejelzésekkel, fejlesztünk olyan modelleszközöket, amelyekkel – szemben az eddig alkalmazott eljárásokkal, amelyek múltbeli hidrológiai adatok statisztikáin alapultak – a jövőbeli állapotokat úgy modellezzük, hogy a klímamodellek adatait alkalmazzuk. A Duna vízgyűjtőre felépített modellel a klímamodellek által előrejelzett csapadékeseményeket, hőmérséklet-adatokat felhasználva transzformáljuk a vízhozamokat a Duna magyarországi szakaszára. Ez egészen más megközelítés, sokkal pontosabb előrejelzést tesz lehetővé, mert elengedjük azt a paradigmát, hogy időben nem változó klímaeseményekről van szó. Éppen az a nagy előnye ennek az új előrejelzési módszernek, hogy figyelembe tudjuk azt venni, hogy a klímaváltozás térbeli, illetve időbeli hatásai azok hogyan alakulnak, és ezekre építjük a modelljeinket. Ez alapján azt látjuk, hogy hasonlóan kis vizes időszakok a jövőben előfordulhatnak. Nyilván nem azt mondom, hogy minden évben arra kell számítani, hogy ilyen rendkívüli állapotok jönnek létre, de igen,
ilyen kis vízhozamok, akár ennél kisebbek is
a jövőben szélsőséges hidrológiai állapotokban elő fognak fordulni” – emelte ki Baranya Sándor.
Ez ugyanígy igaz a skála másik extrém végére, vagyis várhatóan kialakulnak olyan úgynevezett csapadékesemények a Duna felső vízgyűjtőn, amikor gyors lefolyású, nagy vízhozamú, a mostani, az eddigi legnagyobb vízhozamoknál is magasabb vízhozamok jöhetnek, vagy alakulhatnak ki a Dunában.
„Az eddigi legnagyobb árvíz vagy vízhozam a Duna hazai szakaszán a 2013-as történelmi árvíz során alakult ki, akkor Budapest környékén olyan 9500 köbméter/másodperc volt a tetőző vízhozam.
Bőven a 10 000 köbméter/másodpercet meghaladó vízhozamok várhatók a mi előrejelzéseink szerint”
– emelte ki, hozzátéve, hogy a folyószabályozási tervezéseknél, azok hatásvizsgálatainál kitüntetett szempontnak kell lennie, hogy a beavatkozásoknak milyen hatása van az árvízi kockázatra, és lehetőleg olyan műszaki beavatkozásokat kell találni, amelyek „win-win helyzetet” teremtenek, tehát mind a medermélyülés problémáját, mind az árvízi szintek csökkenését elő tudják állítani.
„Hadd mondjak erre kettő példát, csak hogy érzékeltessem, hogy azért vannak lehetséges megoldások, például a vízlépcsőkön túllépve. Kisebb beavatkozástípusok lehetnek például a mellékágak megnyitása. A Duna szakaszán jelenleg rengeteg olyan mellékág van, amely lefűződött, vagy mesterségesen leválasztottuk őket a Duna főmedréről. És vannak arra jó példák, akár itthon is, de főleg külföldön, hogy mellékágak újranyitásával, részbeni kotrásával, az akadályok, kőszórások elbontásával kiengedik a vízhozam egy részét a mellékágakba, ezzel úgymond tehermentesítve a fő medret. Ha a medereróziós hatásra gondolunk, így mérsékelhetők a mélyülési folyamatok, ugyanakkor azzal, hogy a vízhozamot több irányba vezetjük le, az árvízi hozamoknál nemcsak a Duna főmedrében, illetve az ártéren, hanem a mellékágakban is kialakulhat jelentősebb vízszállítás, ami az árvízi szintek csökkenését is okozhatja” – mondta Baranya Sándor.
Kiemelte: a folyószabályozási beavatkozásoknál nincs egy nagy jó megoldás, hanem nagyon sok műszaki megoldás lehetséges.
„Összegyűjtöttünk körülbelül 50 különböző megoldástípust, amik szóba jöhetnek ezeknek a problémáknak a kezelésénél, és attól függően, hogy milyen célt akarunk kiszolgálni, milyen fizikai, ökológiai jellemzők bírnak az adott folyószakaszon, kell tudni egy-egyet, akár ezeknek a kombinációját kiválasztani, és megfelelő hatásvizsgálatokkal előre jelezni azt, hogy mi várható egy beavatkozásnál, és aszerint dönteni” – vázolta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének vezetője az InfoRádióban.
A cikk Herczeg Zsolt interjúja alapján készült. A teljes beszélgetést – mások mellett a paksi fenékküszöb építéséről, egy esetleges vízlépcső szükségességéről és számos tévhit eloszlatásáról – meghallgathatja az InfoRádióban este hat órától, vagy megnézheti utána YouTube-csatornánkon.