A kérdésre, hogy mit követelnek a dolgozók, és hogy jutottak el idáig, a szakszervezeti vezető azt mondta: az alapvető kérdés a bér. „Úgy sikerült ebbe a helyzetbe kerülnünk, hogy sajnos eredménytelen volt a bértárgyalás. A munkáltató végül egy egyoldalú bérfejlesztést hajtott végre, amely Székesfehérváron 4 százalékot, a pécsi telephelyen 4,5 százalékos differenciált bérfejlesztést jelentett. Tehát nem minden munkavállaló kapott emelést, ráadásul hozzá kell tenni, hogy tavaly mindössze 3 százalékos bérfejlesztés volt”
– mondta László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, hozzátéve:
„a környezetéhez képest mind a két városban nagyon gyengén fizető munkahelynek minősül a vállalat,
miközben a munkaelvárások nem a leggyengébbek, kifejezetten magas színvonalú munkát várnak a dolgozóktól. Így aztán a bértárgyalások sikertelensége után sztrájkbizottságot alakítottunk, és a munkavállalók úgy döntöttek, hogy ha kell, akkor nyomásgyakorlással próbálják elérni a magasabb bérfejlesztést” – folytatta az alelnök.
Mind a két telephelyen volt már egy kétórás sztrájk, és azt követően a munkáltató elég sokáig egyáltalán nem volt hajlandó leülni tárgyalni velünk. Egyetlenegy tárgyalásra került sor, ahol továbbra is azt állította, hogy az ő munkaerőpiaci, illetve versenypiaci helyzete nem teszi lehetővé, hogy magasabb bért fizessen – mondta, hozzátéve: „mi azt gondoljuk, hogy ez egy nagyon erős csúsztatás, hiszen
az elmúlt években, a tavalyi évtől eltekintve, elég komoly nyereségeket és nagyon komoly bevételeket abszolvált a vállalat. A cég most azt a stratégiát folytatja, hogy a munkavállalókon is spórolni akar.
Ezek az emberek azonban a magyar valóságban élnek, ahol a Tesco-pénztárnál nem lehet spórolni, tehát egyszerűen szükséges, hogy a béreik kövessék a mindennapi megélhetés költségszínvonalát” – fogalmazott.
A kérdésre, hogy hány százalékos béremelésben tudnának megállapodni, a szakszervezeti vezető azt mondta: „egy 10 százalékos általános, egységes, tehát mindenkire vonatkozó bérfejlesztési követelésről ülünk le tárgyalni. Egyszer eljutottunk egy olyan szintig, ahol úgy tűnt, hogy el tud mozdulni mind a két álláspont, tehát a munkáltatói és a munkavállalói is, és akkor valahol középen találkozunk, de igazából úgy tűnik, hogy a munkáltató ezt nem akarja még egyszer elővenni. Mi a 10 százalékról indulunk, és tárgyalóképesek vagyunk” – fogalmazott.
A munkáltató azt mondja, hogy nem tartja indokoltnak ezt az emelést minden munkavállalói csoportra. Kivetítettek egy táblázatot, amelyben különböző csoportokra bontották a munkavállalókat, és néhány csoport esetében a táblázatban azt a számot láttuk, hogy az elmúlt években az infláció mértékét elérte, vagy csekély mértékben talán meg is haladta a bérfejlesztés. Ez azonban azért becsapós, mert ha egy munkavállalói csoport bérfejlesztését mutogatom egy számmal kifejezve, úgy, hogy nem egységesen kapták, az azt jelentette, hogy akár két ember kapott hatalmas bérfejlesztést, a másik 16 meg semmit. Ezek a számok nem mondanak a helyzetről értelmezhető információt – magyarázta.
A dolgozók szerint a munkakörülmények sem feltétlenül megfelelőek. Az elmúlt időszakban erős terhelés alá kerültek a dolgozók, főleg a pécsi telephelyen,
kifejezetten túlóranyomás alatt vannak. Van olyan dolgozó, aki már a negyedik hétvégéjét nem töltötte a családjával, mert be kellett mennie.
Valójában nem is túlórát kér a cég, hanem az úgynevezett munkaidőkeretet alkalmazza – de ez olyan szempontból teljesen mindegy, hogy ha egy kisgyerek nem látja az apukáját, akkor ő nem azzal fog foglalkozni, hogy hogy hívják azt a jogi formulát. Elképesztő, hogy miközben a bérszínvonal alacsony, miközben az emberek tényleg kézzel-lábbal küszködnek, hogy kijöjjenek a fizetésükből, azt várják tőlük, hogy még többet dolgozzanak – mondta László Zoltán, hozzátéve: ráadásul a munkaidőkeret esetén még pótlék sincs, tehát többletet sem fizetnek azért, hogy szombaton nem otthon van, nem pihen, hanem dolgozik valaki. Ezek a körülmények így elfogadhatatlanok. Ráadásul hozzá kell tenni, hogy egyre kevesebben végzik ugyanazt a mennyiségű munkát, tehát csökkenő létszám mellett hoznak hasonló, vagy még magasabb eredményeket, mint korábban. Ez megint csak a terhelésről szól. Egyszerűen ebben az országban ez nem elfogadható, nem elnézhető, hogy az emberek mindennapi családi életét, magánéletét, fizikai állapotát leéljék a munkáltatók – fogalmazott.
A két munkahelyen összesen mintegy kétezer ember dolgozik, ebből 1200 fő körül Székesfehérváron és 800 körül Pécsen. Legutóbb a két sztrájknál 90 százalék fölötti volt a részvétel.
„Most kezdünk 8 órakor, és meglátjuk, hogy jelen pillanatban hányan fognak csatlakozni. Az alacsonyabb középszintű vezetők felől érkeztek mindenféle fenyegető mondatok, próbáltak nyomást helyezni az emberekre, próbálták eltántorítani őket, és bizonyára lesz, akinél ez hatásos lesz, de van, aki ettől még dühösebb lett, tehát majd meglátjuk, hogy hányan fogják letenni a munkát” – mondta az alelnök.
A kérdésre, hogy ha nem hoz eredményt ez a 12 órás sztrájk, akkor mi a következő lépés, azt válaszolta: van bekészítve néhány verzió, erről majd a munkavállalóknak kell dönteniük. Nagyon fontos, hogy a szakszervezet vezetése „kintről” mindig csak elmondja a lehetőségeket, illetve a megvalósítási formáikat. „Az ő bőrükre megy a játék, tehát nekik kell majd dönteniük, hogy melyik úton menjünk tovább. Van néhány verziónk, de abban bízunk, hogy most már jó belátásra tér a cég, és megérti, hogy ez se neki, se a vevőinek nem egy kényelmes helyzet, tehát nem csak a munkavállalók vannak ilyenkor pszichés nyomás alatt, hanem mindenki másnak is a hátrányára van ez a helyzet” – mondta László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke az InfoRádióban a dél-koreai Hanon Systems Hungary Kft. mindkét telephelyén zajló sztrájkról.
Az interjút Szabó S. Gergő készítette.