Mint a közösségi oldalukon írják, kiérkezésükkor a Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálata (KMSZ) irányította a mentési munkálatokat, ebbe kapcsolódtak be tizenkét fővel.
Kutyák és hangdetektorok – Miért nem?
A kárhelyszínen nem alkalmaztak sem mentőkutyát, sem személykereső kutyát. Ennek oka, hogy az első pillanattól kezdve tudni lehetett, hogy az eltűnt személy életben van – hiszen segítséget kért a romok alól –, az ilyen helyzetekben nincs létjogosultsága a kutyás keresésnek.
Ugyanígy felesleges lett volna bármiféle olyan hangdetektort használni, ami a személy lokalizálását segíti – tették hozzá. „Ha ugyanis lehasaltunk egy 80x80-as aknába, mélyen bebújva és körbevilágítva, a romok alatt lévő személy jelezte, hogy látja a fényeket. Ebből viszont nem lehetett meghatározni a pontos irányt. Az, hogy ő látja a fényt, nem jelenti azt, hogy a fény egyenesen abból az irányból érkezik; a fénysugár a különböző tereptárgyakon megcsillanhat és megtörhet.”
A felderítés és a kommunikáció
Ilyenkor az egyetlen lehetőség, hogy egy kifejezetten erre a szituációra kifejlesztett kamerával szisztematikusan átnézzék a különböző réseket. Ebben az esetben is ez történt – olvasható.
Az egyik irány kutatásakor – ahogy a videón is látható – a bajbajutott szólt, hogy közeledik felé a fény, így gyakorlatilag eljutottak hozzá. Négy métert kellett megtenni a kamerával a törmelékek között. Ez egy olyan speciális eszköz, amelyet First Look 360-nak hívnak, és beépített kétirányú kommunikációval rendelkezik. „Amit a sérült mond a kamerába, azt mi halljuk a fülhallgatón, és ez fordítva is igaz: amit mi mondunk neki, azt ő hallja a kamera hangszórójából” – fogalmaz bejegyzésében a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat.
Harc a törmelékkel
Miután már normálisan tudtak vele kommunikálni, átbeszélték, milyen helyzetben van beszorulva, és ezt vizuálisan is meg tudták erősíteni a szolgálat emberei. A katasztrófavédelem szakembereivel (Fejér Vármegyei Igazgató, BUDA 72, Fejér KMSZ) egyetértésben megkezdték ezen az aknán keresztül a törmelék eltávolítását. Ez azt jelenti, hogy egy nagyjából 30-40 cm-es, födémek közötti szűk térben hasalva, vödrökkel adogatták hátra maguk mögé a törmeléket.
A munkába bekapcsolódott a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat is, akikkel közösen – végül nagyjából negyvenpercnyi intenzív kitermelés és takarítás után – eljutottak a sérültig. Mindezzel párhuzamosan a HUNOR Központi Rendeltetésű Mentőszervezet tagjai folyamatosan érkeztek a kárhelyszínre, majd átvették a helyszín irányítását és a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat pedig átadta az ottani munkálatokat.
„Szolgálatunk megtette mindazt, ami talán a legfontosabb lépés volt ahhoz, hogy ez a történet jól végződjön. Ebben a segítségnyújtási láncban mutatkozott meg, miért is fontos, hogy a nap 24 órájában olyan kézzelfogható készenlétet adunk, amely az ilyen jellegű káreseteknél is értelmesen, hatékonyan és megfelelő eszközökkel tud beavatkozni” – olvasható a posztban.
Összefogás és biztonság a kárhelyszínen
Innentől kezdve a szolgálatnak segítő, támogató szerepe volt. A HUNOR Mentőszervezet kárhelyszín-parancsnokát segítették ötleteikkel, tanácsaikkal, valamint különböző mozgásérzékelő monitorokat helyeztek el az épület kritikus pontjaira. Ezek a műszerek – ha a megszokottól eltérő rezgést észlelnek – hangos riasztást adnak. Arra vannak kitalálva, hogy ha az épület egy nem várt mozgásba kezd vagy tovább omlik, a szerkezet még időben jelezzen. Ezzel esélyt ad a romok között dolgozóknak a kimenekülésre, mielőtt a szerkezet teljesen összeomlana.
Mint kiemelik, fontos tisztázni, hogy
egy ilyen mentési szituációban nincsenek sablonos, jól bejáratott folyamatok.
Léteznek tervek és eljárásrendek, de a gyakorlatban az adott munkaszakaszokban folyamatosan döntéseket kell hozni. Ezekkel a döntésekkel nem feltétlenül ért mindig mindenki egyet, de egy dolgot sosem szabad elfelejteni: mi a cél.
A cél ezekben a szituációkban nem lehet más, mint hogy a beavatkozók épségben maradjanak, a bajbajutott embert pedig a lehető leghatékonyabban és leggyorsabban kimentsék. Nem fordulhat elő, hogy emberek, vezetők vagy mentőszervezetek ne ezért az egyetlen célért dolgozzanak a helyszínen – véli a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat.