A szervezet azzal indokolta kérését Tarr Zoltánhoz, hogy az Operaházban hosszú évek óta személyes indíttatású, minden szakmaiságot nélkülöző elbocsátások zajlanak Ókovács Szilveszter "kifejezett személyes döntései alapján".
Közölték: a főigazgató megszüntette lényegében valamennyi magánénekes, karmester, rendező, korrepetitor munkaviszonyban történő foglalkoztatását, és ezeket az európai és a magyarországi hagyományoktól egyaránt idegen intézkedéseket rendre a gazdasági célszerűségre, valamint csoportos létszámleépítésre hivatkozva hozta meg.
Magyarországon az Operaház jelentette a felsorolt előadóművészeti tevékenységek képviselőinek gyakorlatilag egyetlen tényleges foglalkoztatási helyszínét – tették hozzá.
A főigazgató „megszüntette a főrendező és más vezető előadóművészeti ágak munkaügyi pozícióit, felszámolva saját szakmai munkájának minden belső és külső kontrollját”, amivel „megteremtette az intézmény szakmai döntéseinek szubjektív alapját”. A főigazgató semmilyen együttműködést nem alakított ki a magyar zene- és táncművészet egyetemeivel, éppen ellenkezőleg, foglalkoztatáspolitikájában az ott végzők rendszeresen hátrányt szenvedtek – írták.
Ókovács Szilveszter „közel félszáz esetben az elbocsátás eszközét használta azokkal szemben, akik bármilyen véleményt mertek kifejezni”, „munkáltatói erőfölényével visszaélve igyekezett elüldözni azokat a művészeket, munkavállalókat, akik szakszervezeti tisztségviselőként képviselték a tagság érdekeit” – áll a nyílt levélben.
Arról is írtak, hogy a főigazgató „gyakorlatilag az összes munkaügyi pert elvesztette”, intézkedései mégis helyrehozhatatlan károkat okoztak az előadóművészek pályafutásában, különösen az egyébként is rövid időig tartó balettművészi pályán tevékenykedők szakmai karrierjében, ebből következően személyes életében.
A „perek elvesztése a főigazgatót nem rendítették meg, sőt inkább jól ismert magatartását erősítették”. A magyar költségvetés, az adófizetők pénze számolatlanul állt rendelkezésére, néhány százmillió forintos perveszteség a főigazgató helyzetét meg sem érintette, akkor sem, amikor a főigazgatói pályázaton szinte senki nem támogatta újabb kinevezését a szakmai bizottság tagjai közül – tudatták.
„Meggyőződésünk szerint az elmúlt másfél évtized alatt a vezetőség által kialakított alkotó-idegen atmoszféra Ókovács Szilveszter és vezetőtársainak egyéni karrierjét szolgáló intézménnyé tette az Operaházat, aláásta a dalszínház addig európai szinten is elismert egyedi nemzeti arculatát és művészi hírnevét” – olvasható a nyílt levélben.
Lámpaoszlopos utalással reagált az Operaház főigazgatója
A fentiek kapcsán az Index kereste Ókovács Szilvesztert, aki azt írta válaszul, hogy Tarr Zoltán minisztert húszoldalas összefoglalóval várják, és nincs tervben sem érvényes vezetői szerződéseik elhagyása, sem az MZTSZ viszont-felfüggesztésének kérése bármely bíróságon. A főigazgató válasza teljes terjedelében alább olvasható:
„Sajnos, a Magyar Zene- és Táncművészek Szakszervezete nem tisztelt meg azzal, hogy véleményemet kikérje, esetleg ütköztesse saját megállapításaival, ehelyett ítéletként fogalmazták át a hetven-pluszos, az OPERA ügyeivel már nagyon rég csak távoli és hézagos kapcsolatot tartó, műtétből lábadozó szakszervezeti vezető szavait. Remélem, a felfüggesztést egyenesen a lámpaoszlopra értik, mert nem szabad Lukács György módra problémázniuk, menni fog a keresztülhazudozás az igazságig…
Rögtön nem tudtam Önöknek reagálni, mert éppen vizsgáztattam a zeneakadémistákat (azon intézmény hallgatóit, amellyel az MZTSZ szerint nem működünk együtt, ugye), közben behallatszottak Az olasz nő Algírban c. Rossini-produkciónk próbájának hangjai, amelyben táncegyetemi hallgatók működnek közre (a Táncművészeti Egyetem a másik, amellyel az MZTSZ szerint nincs együttműködés).
Mivel a levél teljes tartalma vagy:
- szemenszedett hazugság,
- teljesen téves értékítélet,
- az opera- és balettvilág jelene kapcsán kínzó ismerethiány,
így a keszonbetegség veszélye nélkül nem tudnék ennek részletes elemzésébe fogni. Úgyhogy hagynám is. Viszont Tarr Zoltán miniszter urat húszoldalas összefoglalóval várjuk, és nincs tervben sem érvényes vezetői szerződéseink elhagyása, sem az MZTSZ viszont-felfüggesztésének kérése bármely bíróságon. Úgy gondolom, Tarr miniszter úr sem szorul Kádár János kedvenc szakszervezeti vérvonalának »szellemi gondviselésére«. Akik a szakszervezetnél ilyen ügyeket ilyen egyoldalúan tárgyalnak, megérdemlik egymást.
Engedelmükkel ráfordulunk A hattyúk tava-sorozat ma esti pluszelőadására (a 18-ikra) és a tavalyi siker miatt megismétlendő, vasárnapi Gurre-dalokra (akinek ez nem mond semmit, arról nem tehetek). És megyünk tovább Európa egyik legsikeresebb operaházának évadában, amely miközben az operaprodukciók jelentőségéből nem veszített, a balettelőadások számát megduplázta, saját bevételeit meghatszorozta az elmúlt másfél évtizedben, az intézményi vagyont pedig megsokszorozta. És eladott kb. 7 millió jegyet 30 országban...
»Akinek ennyi jó kevés / Azt érje gáncs és megvetés!« (Mozart)
Üdvözlettel,
Dr. Ókovács Szilveszter
főigazgató
Magyar Állami Operaház.”