A kérdésre, hogy hol tart most az ország érzelmi görbéje, mentális állapota, Unoka Zsolt pszichiáter, pszichoterapeuta úgy fogalmazott: nagyon izgalmas helyzetben vagyunk. A választások előtti időszakban nagyon erőteljes kampánymunka folyt, és a kampányidőszak polarizálta a társadalmat, nagyon szélsőséges állítások hangoztak el, hogy ha az egyik fél nyer, akkor milyen rettenetes világ jön ránk. A polarizáltság együtt járt egy dehumanizáló beszédmóddal,
- hogy ők nem is igazi emberek, nem igazi magyarok, nem a nemzet részei, hangzott el az egyik oldalról,
- a másik oldalról, hogy ők a demokrácia ellen vannak, meg fogják akadályozni a változást, nem fogják átadni a hatalmat, és tovább rombolják az országot.
A szakenber szerint nagy veszélyérzetet keltettek az emberekben, és bizonyos rétegek egy része teljesen elhitte mindezt, a választások utáni időszakban nagyon sokan beszámoltak arról, hogy félnek, mi lesz, mikor jön a háború
„Ez egy nagyon nehéz lelkiállapot: aki elhitte és még mindig hisz benne, most meg van félemlítve. A másik részük pedig, aki elhitte, most rádöbbent, hogy ez az egész nem a valóság leírása volt, hanem úgynevezett politikai kommunikációs stratégia. És azoknak, akik nem tudják kritikusan fogyasztani a médiumokat, és kritikusan értelmezni a politikai kommunikációs stratégiákat, ez mély, megdöbbentő csalódást okozott” – mondta a pszichiáter.
A kérdésre, hogy hogyan békülhetünk ki egy családtaggal, rokonnal, baráttal, ha a választási kampányban feszültté vált a viszony, Unoka Zsolt azt mondta: azokban a családokban lehetett nagyobb konfliktus, ahol tényleg kialakult ez a törzsi identitás, hogy aki másképp gondolkozik, az fenyegető rám nézve, hogy aki másképp gondolkozik, az immorális, bűnös, és veszélyt hoz rám és a családunkra.
Mint a pszichiáter fogalmazott: a kötődés a családi, emberi kapcsolatok alapja. A kötődés egyik legfontosabb célja az evolúció során, hogy biztonságot, túlélést biztosítsunk egymásnak. „Ha bajban vagyunk, felhívjuk a kötődési személyünket, és vele beszéljük meg telefonon vagy élőben, és attól már eleve megnyugszunk. Már ha a képét megnézzük, akkor is megnyugszunk. Ebbe a biztonságos kapcsolati rendszerbe lépett be ez a választás, ez a politikai kommunikáció által kialakított törzsi identitás, ami ha kialakul, azt jelenti, hogy ez a biztonságot jelentő személy valójában idegen, az ellenséghez tartozik, fenyeget engem, és félnem kell tőle. Ez alapvetően megrontja a család és a kapcsolódások alapfunkcióját” – mondta.
„Ilyenkor az első feladat visszamenni ahhoz, hogy mi is az alapja a mi kapcsolatunknak, hogy miért is vagyunk együtt, és hogy próbáljuk meg visszaszerezni ezt a biztonságot nyújtó kötődési rendszert, hogy ez talán fontosabb, mint a politikusok malmára hasznot hajtó törzsi identitás” – fogalmazott a pszichiáter, aki szerint ebben nagy segítséget nyújt, ha meghallgatjuk a másikat, és kíváncsiak vagyunk rá, hogy a másik elmondja, neki milyen félelmeire volt mindez megoldás.
Próbáljuk megértően, együttérzően meghallgatni a másikat.
És miután meghallgatták egymást, és elismerik egymás félelmeit, vágyait, szorongásait, akkor utána rá lehet térni, hogy egymásnak mi mik vagyunk, és a kapcsolatunk mélyebb alapja talán sokkal értékesebb és időtállóbb, mint a politika, és sokkal fontosabb azt ápolni, mint ezeket a politikai kommunikációs stratégiák által létrehozott múló identitásokat – fogalmazott.
A kérdésre, hogy mikorra érdemes időzíteni egy ilyen beszélgetést, azt mondta: családja, párja válogatja, hogy ki kivel, mikor, mennyit lehet. Fontos kis adagokban csinálni, hogy ne terheljük meg egymást. Erre szánjunk egy dedikált időt, és
„fejezzük ki mindketten a szándékunkat, hogy az újraközeledés fontosabb, mint bármi más. Adjunk egy keretet neki, hogy én szeretném helyrehozni veled a kapcsolatomat.
Beszéljük meg, ha úgy érezzük, hogy elszáll az agyunk, bepöccenünk, felforr az agyvizünk. Előre beszéljük meg, hogy ha bennem ez van, akkor ott hagyjuk abba, ha én észlelem benned, akkor szólok neked, hogy hagyjuk abba, és ott tényleg hagyjuk abba, és csak legközelebb folytassuk, kis lépésekben, ki mennyit bír” – mondta Unoka Zsolt pszichiáter, pszichoterapeuta az InfoRádió Aréna című műsorában.
A cikk alapjául szolgáló interjút Farkas Dávid készítette. Az interjút teljes terjedelmében megnézheti, illetve meghallgathatja alább.