Nádasdy Ádám, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, a Magvető Könyvkiadó szerzője március 29-én, vasárnap 79 éves korában hunyt el.
Kérik, hogy akik személyesen, vagy távolról emlékezni szeretnének rá, virág helyett utaljanak át egy összeget az elhunyt két kedves szervezetének, a Greenpeace Magyarország Egyesületnek, illetve a Magyar Műfordítók Egyesületének, a következő megjegyzéssel: „Nádasdy Ádám emlékére”.
Nádasdy Ádám 1947. február 15-én Budapesten született, édesanyja Birkás Lilian operaénekes, édesapja Nádasdy Kálmán Kossuth-díjas rendező volt.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol-olasz szakon 1970-ben szerzett diplomát, ezután 1972-ig gimnáziumban tanított. 1972-től 2018-ig az ELTE BTK angol tanszékének munkatársa, 1997-től 2003-ig tanszékvezető, 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 1994-ben lett a nyelvtudományok kandidátusa, 2006-ban habilitált, 2012-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 2017-től professor emeritus volt.
Kutatási területe: hangtan, nyelvtörténet, germanisztika, szerkezeti viszonyok a fonológiában. Tudományos munkája mellett a nyelvi ismeretterjesztésben is aktív volt, ismeretterjesztő cikksorozatokat publikált, előadást tartott a Mindentudás Egyetemén. Kálmán László nyelvésszel rádiós ismeretterjesztő műsora is volt.
Jelentős szépírói tevékenysége is. 1984-ben jelentkezett a Komolyabb versek című kötetével, azóta több verseskötete is megjelent, az utolsó 2024-ben Billeg a csónak. Versek, 2019-2023 címmel.
Műfordításai is sikereket arattak, Shakespeare, Oscar Wilde, G.B Shaw műveit ültette át magyarra, 2016-ban jelent meg Dante Isteni színjátékának új fordítása, emellett mai magyar nyelven, prózában készítette el Katona József Bánk bán című drámája, később Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde, majd Madách Imre Az ember tragédiája új változatát.
Több esszékötete is napvilágot látott, köztük A csökkenő költőiség. Tanulmányok, beszélgetések Shakespeare és Dante fordításáról, a Hordtam az irhámat és a Londoni levelek, 2020-2024.
1990-ben Déry Tibor-jutalomban részesült, 1993-ban Graves-díjat kapott, amelyet minden évben az év legszebb versét író költőnek adományoznak. 2000-ben Füst Milán-díjat, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést, 2005-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat vehette át, 2016-ban Moholy-Nagy Díjat, 2017-ben az Isteni színjátékért az Artisjus Irodalmi Nagydíjat vehette át. 2020-ban Aegon Irodalmi Díjat kapott a Jól láthatóan lógok itt című verseskötetéért, 2025-ben a Szinva Irodalmi Díjjal ismerték el. 2024-ben a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) rendes tagjává választotta.