Mi kell, hogy legyen a magyar külpolitika célja a Mi Hazánk szerint?
A külpolitika nekünk részben belpolitika is. Nemzetstratégia, mivel mi vagyunk az egyetlen olyan ország a világon, amelyik saját magával határos. Nálunk a külpolitika elsődlegesen a nemzetstratégiával ér egybe. Innentől nyilvánvaló a szomszédos államokkal való olyan együttműködés, amely biztosítja az elszakított nemzettestvéreinknek az őshonos szülőföldjükön való megmaradást, a teljes jogbiztonságot és a kulturális, illetve adott esetben nem csak kulturális autonómia kivívását. Azt gondolom, ez az elsődleges célja kell, hogy legyen minden nemzetben gondolkodó magyarnak. Ha a szélesebb értelemben vett külpolitikát nézzük, akkor azt elsősorban a geopolitikai helyünk határozza meg. Magyarország a Kárpát-medencében egy olyan helyen van – ezt lehet előnyként és hátrányként is megközelíteni, de ez egy adottság –, amiből ki kell hozni a legtöbbet, amit lehet. Mi kelet és nyugat határán vagyunk. Magyarországnak lehetősége van arra, hogy összekötő kapocs legyen, sokszor előfordult már ez a történelemben korábban is. Magyarországnak elsődleges érdeke a méretéből és a geopolitikai helyzetéből adódóan, hogy jó gazdasági kapcsolatokat, diplomáciai kapcsolatokat építsen ki minden nagyhatalommal. Legyen az nyugati, legyen az keleti, vagy akármilyen más geopolitikai térségben elhelyezkedő közép- és nagyhatalomról beszélünk, ez az elsődleges cél.
Mit kezdene Szlovákiával például, ott milyen kapcsolatokat lehetne kiépíteni? Ott volt Malina Hedvig ügye, akit magyar mivolta miatt verték meg. A köztársasági elnököt visszafordították a hídról, ma meg hat hónap börtönnel fenyegetik azokat, közte magyar politikusokat is, akik tagadják a Beneš-dekrétumok értelmességét. A szlovákiai magyar politikusok ebbe bele is állnak.
Nem kérdés, hogy mi kell legyen a mi célunk. A szomszédokkal való együttműködést is kizárólag nemzetpolitikai oldalról lehet megközelíteni. Amit ön fölvetett, nagyon aktuális. Éppen ma hajnalban érkeztem vissza Brüsszelből, ahol a Beneš-dekrétumokkal és ezzel a büntető törvénykönyvi módosítással foglalkozott az Európai Unió egyik szakbizottsága. Egészen döbbenetes élmény volt. Hadd meséljem el, és utána levonom a következtetéseket. Azért volt döbbenetes az élmény, mert van egy olyan jogszabály, amely ellene megy az uniós jogszabályoknak, ellene megy a nemzetközi szerződéseknek, az emberi jogi chartáknak, mindennek, hiszen a kollektív bűnösség elfogadhatatlan egy jogállamban az uniós szabályok szerint is. Ehhez képest a Beneš-dekrétumok élnek, és annyira hatályban vannak, hogy joghatást gyakorolnak.
Földeket vesznek el.
Gyakorlatilag már ott tartunk, hogy több tízmillió euró értékben ezerhektárnyi területeket koboztak el, és nem csak magyar nemzetiségűektől, a németeket is érinti, de az öröklődés miatt bizony már magukat szlováknak valló szlovák állampolgároktól is koboznak el földeket. Egészen elképesztő dolgok történnek, mindez az Unió területén belül, anélkül, hogy az Unió bármit is lépett volna az elmúlt években. Most végre van egyfajta elmozdulás a kérdésben. Kérdezhetik persze, hogy mindezt a szélsőliberális „progresszív” erők indították Szlovákiában, és mi, nemzeti radikálisok, jobboldalinak tartott párt, hogy tudunk a progresszívek mögé beállni? Nyilván nem erről van szó. A progresszívek nem nemzeti kisebbségként tekintenek a magyarságra, ők emberi jogi szempontból közelítik a kérdést. Ez nagyjából ugyanaz egyébként, mint a rendszerváltoztatás idején a falurombolások elleni tüntetés, nyilván emlékszik rá, ott is volt egy nemzeti minimum. Az akkori liberális párt, az SZDSZ emberi jogi oldalról közelítve, de beállt, mondjuk, a nemzeti radikális Csurkáék mellé, és együtt tüntettek az erdélyi falurombolás ellen. De akárhonnan indul ez a kezdeményezés, létrehozhat egy nemzeti minimumot. Persze elhatárolódunk attól, amit a progresszív erők a háttérben szeretnének, itt a szlovák rendszer destabilizálásáról van szó. Ez egy politikai támadás a szlovák kormány ellen, amiben mi nem veszünk részt. Viszont mi korábban is ugyanezt a véleményt képviseltük a Beneš-dekrétumok kapcsán. Én több mint másfél éve vagyok kint az Európai Parlamentben, decembert megelőzően is számtalanszor felszólaltam ebben a kérdésben. Nyílt levelet intéztünk, meg kérdéseket juttattunk el a szlovák kulturális miniszterhez, én ezt a kérdést folyamatosan életben tartottam. Nem most, hirtelen jött a semmiből, de természetesen mi beleállunk egy olyan, a nemzeti érdekeket és a magyarság érdekeit képviselő egységbe, ami arról szól, hogy a Beneš-dekrétumoknak azt a 13 pontját, ami a kollektív bűnösség tanát rögzíti, és diszkriminálja a magyar és német nemzetiségűeket, azonnali hatállyal töröljék el. Ez a minimum. Én tegnap a felszólalásomban is elmondtam, hogy mit követelünk még. Például van egy készülőben lévő nyelvtörvény Szlovákiában, amely megtiltaná a közterületeken a magyar nyelv használatát.
Az már egy kivívott joguk a szlovákiai magyaroknak, nem?
Igen, de most van egy nyelvtörvény, ami már elkészült, csak még nem lépett hatályba. Nyilván érzik ők is, hogy azért ezt nem olyan egyszerű keresztülvinni. Föltettem tavaly nyáron ezt is kérdésben a kulturális miniszternek, hogy mi van ezzel a nyelvtörvénnyel. Azt válaszolta, hogy jelenleg még civil szervezetekkel egyeztetnek. Az jó egyébként, ha egyeztetnek, akkor bízzunk benne, hogy nem is fog hatályba lépni soha. De ennek a nyelvtörvénynek a szövege elkészült, és egészen elképesztő módon diszkriminál. A magyarok feje fölött lebeg a hatályba lépése, ezért óhatatlanul követeljük, de amúgy is, ettől függetlenül is a magyar nyelv hivatalossá tételét a magyarlakta területeken. Itt a népesség közel 10 szzázalékáról beszélünk. Ez az egyik követelés. Fölvetettem a kulturális autonómiát, előbb már említettem, az minimálisan elvárható. Természetesen a teljes autonómia kérdése lenne az igazi, nem ördögtől való, van az Európai Unióban olyan terület, ahol példaértékűn működik az ilyesmi. Ez nekünk nagyon fontos, de a kulturális autonómia intézményrendszerekkel, iskolákkal és állami finanszírozással a minimum. Nem tudom, hogy mennyire ismert, de a fejlesztés- és regionális politika úgy van szabályozva Szlovákiában, hogy a településekre jutó fejlesztési pénzek kvótáját úgy határozták meg, hogy függ a magasságtól, a magasságszinttől. Nyilvánvalóan azért, mert a magyarlakta területek az alföldi térségben találhatók, és a hegyvidéki térségben meg már főleg szlovák települések vannak, ergo diszkriminálva van ezen keresztül is a magyarlakta térség. Ennek az arányosítását és a diszkrimináció megszüntetését is követeljük. És ami teljesen alapvető: a szlovák alkotmány azzal kezdődik, hogy mi, a szlovák nép. A magyar nemzet ott egy őshonos nemzeti közösség, amelynek tagjai nem önszántukból kerültek ki a magyar állam fennhatósága alól, nem saját akaratból kerültek a szlovák állam fennhatósága alá. Követeljük az államalkotó közösség, nemzeti közösség elismerését, a magyar ott egy államalkotó nemzet, és innentől kezdve pontosan azért, mert tagjai nem a saját önszántukból döntöttek, hogy ott kell élniük a szlovák állam fennhatósága alatt, elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kettős állampolgárságot nem engedélyezi a szlovák állam a magyaroknak. Nagyjából ez a minimális csomag, amit mi követelünk az ott élő magyarságnak. Azt gondolom, hogy Szlovákia egy csomó kérdésben a mi nézőpontunkból nagyon jó úton halad, egy szuverenista állam, amely meg akarja védeni a nemzeti önállóságot, szembemegy a központosító törekvésekkel. Mi ezt támogatjuk, ebben közösen tudunk harcolni, de ez a csomag, amit most önnek elmondtam, ez minimális feltétele annak, hogy ez a két állam baráti alapon, egyenrangú félként, közösen tudjon harcolni azokért a nemzetállami szuverenitásbeli konzervatív értékekért, amiben mi is hiszünk.
Mennyire kellene, hogy határozott legyen a magyar külpolitika a Szlovákiával kialakult vitás kérdésekben úgy, hogy az európai politikai színtéren a két ország szövetségesnek számít, vagyis a viszony elrontásával volna mit kockáztatni?
Igen, de ezt közelítsük meg egy másik oldalról. Pontosan azért, mert jó viszony van a két kormány között, sőt, talán soha nem volt ennyire jó viszony, mint jelenleg a Fico-kormány és az Orbán-kormány között, ezt fel lehet arra használni arra, hogy a magyar nemzeti közösségek jogait biztosítsuk. Én azt gondolom, hogy pontosan a barátság az alapja annak, hogy egy jó tárgyalást el lehessen indítani. Nem értek egyet az Orbán-kormány hallgatásával. Azt kommunikálják, és ezt nem is vonom kétségbe, elhiszem nekik, hogy a háttérben folyamatos az egyeztetés a Fico-kormányzattal ebben a kérdésben. Nincs okom feltételezni, hogy nem így lenne, de az a helyzet, hogy ha a háttérben folynak az egyeztetések már hónapok óta, hiszen március közepén már túlvagyunk, és decemberi a törvénymódosítás, akkor elég lassú ez a tárgyalás, és semmiképpen nem erőteljes. A mindenkori magyar kormánynak sokkal határozottabban kötelessége képviselni a határon túli magyarok érdekeit. Arról, hogy ez mennyire így van, hadd mondjak egy személyes példát! Én egy olyan frakcióban ülök az Európai Parlamentben, ahol van szlovák tagpártunk. Ez a Republika, amely egy szélsőjobboldalinak bélyegzett párt, egy nacionalista, nemzeti radikális párt Szlovákiában. Azt gondolhatnánk, hogy egy szlovák nemzeti radikális és egy magyar nemzeti radikális párt együttműködése elképzelhetetlen. Itt a jó példa, hogy lehet. Vannak a Beneš-dekrétum kérdésében köztünk is nézeteltérések, ezekről sokat beszélgetünk, mert most aktuális. Nekem nem teljesen elfogadható az a magyarázat a részükről, hogy a Beneš-dekrétumok ügye történelmi kérdés, ezért ezt történészeknek kell megvitatni, és amikor arra kerül szó, hogy oké-oké, de földelkobzások, büntetőtörvénykönyv-módosítás, szájzártörvény, oda lyukadunk ki, hogy ebben teljesen igazunk van, ezt elismerik a szlovákok. Ők nem ülnek bent a szlovák parlamentben egyébként, ha bent ülnének, nem szavazták volna meg. Azt mondták, hogy elfogadhatatlan a földelkobzás és ez a szájzártörvény is. Ezt az együttműködést olyan szintre lehet vinni, hogy például tegnap, ahogy mondtam, felszólaltam a LIBE bizottságban. Én nem vagyok tagja ennek a szakbizottságnak. Ellenben a szlovák kollégám, Milan Uhrik, aki a Republika tagja, mint mondtam, a koordinátor a mi frakciónk részéről ebben a bizottságban, és saját magától ajánlotta fel, hogy átadja az ő felszólalási perceit nekem, mert nagyon jól tudja, hogy ez nekünk mennyire fontos téma. Ergo, hogyha egy szélsőjobboldalinak bélyegzett nemzeti radikális szlovák párttal lehet így együttműködni, mert megvannak a saját nemzeti érdekeik, de pontosan azért, mert nemzeti szuverenitásban gondolkodnak, teljesen normális, hogy tiszteletben tartják a másik állam nemzeti kérdéseit és nemzeti szuverenitását. Így lehet paritásban, kölcsönös gesztusokban együtt politizálni, úgyhogy én azt gondolom, hogy nemhogy nem lenne szabad, hogy kockáztassa a jó viszonyt az ilyenfajta tárgyalás, érdekérvényesítés, hanem pontosan a jó viszonynak köszönhetően kellene, hogy működjön.
Romániával szintén nem rózsás a helyzet. Romániában a magyarok választási kampányok idején, meg között is, rendszerint előkerülnek valamelyik politikai erő bunkósbotjaként. Ott hogyan rendeznék a helyzetet egy ideális külpolitika esetén?
Romániában, meg ugye Erdély területén fokozottan lényegi az autonómia kérdése. Amíg a felvidéki magyarság közel félmilliós lélekszámban van jelen, addig az erdélyi, meg a partiumi magyarság lélekszáma egymillió körüli. Ilyen nagy lélekszámú nemzeti közösségnek az autonómiatörekvései nemcsak hogy méltányolhatók, de szerintem szinte magától értetődők. Volt nagyjából fél évvel ezelőtt egyfajta különbség közöttünk és az Orbán-kormányzat politikája között, az elnökválasztás ügyében. Ott az első körben az Európai Unió a demokrácia jegyében törölte a demokratikusan megválasztott elnök eredményeit. Teljesen precedens nélküli volt, ahogy a külföld meg az Unió erőből törölte a választási eredményt. De utána volt egy új választás, új jelöltekkel, és akkor az orbáni kormányzat beállt Simion mögé. Ez egy nagyon érdekes dolog volt.
Biztos? Nem csak egy tihanyi mondat erejéig állt be? Úgy érzik, hogy beállt?
Azért az a tihanyi mondat eléggé hangsúlyos volt, és ezt mindenki zokon vette. Az erdélyi magyarság sem vette jó néven, én elég sok székelyföldi, de főleg partiumi magyarral kapcsolatban vagyok. Ők tudják, milyen a román nacionalizmus, sőt már-már sovinizmusba hajló nacionalizmus, ők nem örültek ennek az állásfoglalásnak a magyar kormányfő részéről. Nekünk ez elfogadhatatlan. Nyilván én értem annak is a logikáját, hogyha azon a síkon nézzük, ahol mozog ez a román párt, a globalizmusellenesség, az LMBTQ-ellenesség, a rendszerkritikája az EU-nak, az EU központosító törekvéseivel való szembenállás…
Eddig a miniszterelnök is ezt mondja.
Így van, ezek mind olyan dolgok, amiben az ember harcostárs tud lenni. De könyörgök, ha azt nézzük, hogy mondjuk magyarellenességben a Simion-féle nacionalista párt vagy a Fico-féle nacionalista párt vezet, akkor elég nehéz különbséget tenni közöttük. Az a fajta magyarellenesség Romániában, és egyébként ez szerintem Szlovákiában is hasonlóan megvan, de Romániában talán még élesebb a magyar kártya, azt minden román nemzeti párt ki fogja játszani, pontosan azért, mert ezzel lehet felkorbácsolni az indulatokat. Azért az egy hatalmas terület. Ha megnézzük Erdélyt, mondjuk Románia teljes területéhez viszonyítva is fajsúlyos. Az egymilliós lélekszám is fajsúlyos. Az a fajta kisebbségi komplexus, az a fajta félelem, hogy esetleg majd nem tudom, jönnek a magyarok és elfoglalják Erdélyt, vagy az erdélyi magyarok kikiáltják a maguk autonómiáját, aztán majd elszakadnak, vagy bármi, ez a félelem a román nacionalistákban benne van, bármikor föl lehet korbácsolni az indulatokat a magyarok ellen.
Az Európai Unió intézményeit venné igénybe a viták normális rendezése érdekében, merthogy közösen tagok vagyunk? Végül is elfogadtunk egy szabályrendszert, így kéne élni. Vagy inkább a nemzeti külpolitikát élesítené be? Annak is számos eszköze van.
Kizárólag a nemzeti külpolitikára tartozik ez, szerintem kétállami megállapodások kérdése. Az európai intézményrendszerekben, hát ne haragudjon, de én – bár európai parlamenti képviselő vagyok, vagy pont azért – nem hiszek. Látom, hogy mit művelnek ott a kisebbségi jogok kapcsán, ott az ő nemzeti kisebbségeikről nincsen szó. Olyan mesterségesen alkotott kisebbségi csoportok védelméről beszélnek, mint mondjuk a szexuális kisebbségi jogok vagy a bevándorlók jogai, tehát az őshonos nemzeti kisebbségek kérdése a legritkább esetben kerül elő. Most is, mondom, a Beneš-dekrétum miatt is csak azért, hogy a Fico-kormányt destabilizálni lehessen. Különben nem.
De ebből az is következik, hogy akkor gond nélkül neki tudnának menni az európai politikában egyébként jó szövetségeseiknek is, az ott élő országaikban élő magyarok érdekében?
Bocsánat, de nem nekikmegyünk, ezek kétoldalú tárgyalások. Tehát ha egy ország a külpolitikájában a saját érdekeiért kiáll, és a saját érdekeit képviseli, a saját nemzetközösségének az érdekeit képviseli, az, szerintem világ legtermészetesebb dolga. Az támadás, hogy követeljük a magyarok jogait, követeljük azt, hogy egyenjogú polgárok legyenek a magyarok Szlovákiában, és ne lehessen kollektív bűnösség alapján háborús bűnösnek tekinteni az ott élő magyarokat? Hogy ha támadás, hogy azt követeljük, hogy a Beneš-dekrétumokat töröljék, akkor ilyen értelemben mondhatjuk azt, hogy igen, de ez nem támadás, ez érdekképviselet, nemzetképviselet, minden nemzetnek ez a dolga. Romániának is az a dolga, hogy a saját nemzetét képviselje. Nekem azzal nincsen bajom, hogy a román nacionalisták meg akarják védeni a saját jól felfogott értékükben mondjuk Románia területi integritását. Ez a dolguk, politizáljanak úgy. Mondjuk, ők érvényesítik is az érdekeiket, a román diplomácia 150 éve híres arról, hogy rendkívüli módon tudja érvényesíteni az érdekeit. Magyarországnak is így kell tennie. Magyarországnak nagyon sokáig nem volt érdekérvényesítő kormánya. A második világháború után, 1945-öt követően egy olyan ideológiát, egy olyan kommunista, nemzetellenes kormányzást kényszerítettek az országra, amely nyíltan fölvállalta azt, hogy ők nem képviselnek nemzetet, mert amúgy sincs ennek létjogosultsága, merthogy a nagy szocialista tömbben majd mi nagyon barátok leszünk, szeretni fogjuk egymást, és nem lesz annak jelentősége, hogy ki milyen nációhoz tartozik. Látjuk, hogy nem így lett. Az internacionalizmus nem működött ebből a szempontból, a nemzeti problémák, a nemzeti nagy sorskérdések ugyanúgy megmaradtak. Most lehet azt mondani, hogy egy tagban ott vagyunk egy európai nagy családban, „schengeni” határok vannak, most már szerencsére Románia felé is. Itt vagyunk egy nagy közösségben, miért kellene nekünk a magyar nemzeti érdekekért tenni, nincs már jelentősége, hogy ki hol lakik. Ám pontosan a Beneš-dekrétumok miatt látjuk, hogy igenis van jelentősége. Azt gondolom, hogy ezek a globális megoldások soha nem működnek, igenis kell a nemzeti érdekérvényesítés. Európa egy soknemzetiségű kontinens, soha nem lehet felülírni a történelmi gyökereket. Soha nem leszünk Európai Egyesült Államok, mert mindannyian más kulturális és történelmi gyökerekkel rendelkezünk, ez egy nagyon sokszínű kontinens, nem olyan olvasztótégely, mint annak idején Észak-Amerika volt, ahol meg lehetett csinálni az Egyesült Államokat. Európában ez nem fog működni. Európában lehet nagyon szoros gazdasági közösség, együttműködés, sőt, azt gondolom, hogy kell is, de politikai unió, meg ideológiai unió nem fog működni. Mások a kulturális hagyományaink.
Hol kellene, hogy legyen Magyarország helye az Európai Unióban a Mi Hazánk szerint ahhoz képest, ahol most van és mi az oda vezető út a jó helyre?
A Mi Hazánk erősen EU-szkeptikus párt, de ezt értse jól, kifejtem, nehogy nagy félreértés legyen. Mi nem az európai együttműködésben nem hiszünk. Mint korábban is mondtam, nagyon fontos Magyarországnak, ami egy kis ország, hogy legyenek szövetségesei, nagyon fontos, hogy legyenek gazdasági partnerei, akikkel együtt tud működni. De az Európai Unió már régen nem erről szól. A jelenlegi Európai Unióban, ahogy most működik, Magyarországnak, szerintem nem biztos, hogy helyet kell találni. A Mi Hazánk részéről az az álláspontunk, hogy 2029-ben lesz a következő Európa Parlamenti választás, és ha nem sikerül jobboldali többséget szerezni azon a választáson, az azt jelenti, hogy a jelenlegi agenda, Európa szakadékba navigálása fog tovább folytatódni. Akkor sebesen el kell gondolkodni azon, hogy mi keresnivalónk van ebben az intézményrendszerben. Hozzáteszem, hogy mivel népszavazás útján léptünk be az Unióba, a Mi Hazánk azt mondja, hogy népszavazás útján kell onnan kilépni, ezt nem egy diktátum formájában gondolja senki. Csak az a probléma ezzel is, hogy ha, teszem azt, 2029-ben azt mondaná a Mi Hazánk, hogy akkor tartsunk egy népszavazást erről a kérdésről, arra már most el kellene kezdeni készülni, hogy készen legyünk arra valamelyest, hogy 2029-ben kilépjünk az Unióból. Ez egy olyan szoros gazdasági együttműködés, és Magyarország gazdasága annyira kitett, hogy jelenlegi formájában nem tudom elképzelni, hogy nagyon könnyen át tudnánk vészelni azt az időszakot a kilépés után, amíg újra fölépítjük Magyarország gazdaságát. Nagyon tudatos rákészülésre van szükség. De én egyrészt bízom abban, hogy 2029-ben lesz fordulat, sok jel mutat arra, hogy lesz, s akkor teljesen új irányba el lehet vinni az Európai Uniót, talán meg lehet még menteni. Az Európai Uniónak, mint hangsúlyozom, gazdasági együttműködésnek kellene lennie. A tagállamok egyenlő partnerekként, egyenlő felekként kell, hogy részt vegyenek a közösségben. Ez egyébként az uniós alapító okmányok szerint így is van, de gyakorlatilag nem, látjuk, hogyha van egy tagállam, amelyik bizonyos kérdésekben nem hajlandó a saját jól felfogott érdekei miatt beállni a sorba, akkor azt a tagállamot büntetik. Lásd Magyarország, források megvonása, sőt, már fölvetik, hogy a szavazati jogát is megvonják Magyarországnak, ez teljes agyrém. Ha ezt megtennék, már nem is tudom, hogy mi tart minket ott bent.
De ha jól értem, akkor ha 2029-ben nem olyan európai parlamenti többség alakul, amit megfelelőnek tart, akkor nem automatikusan ki kell írni egy népszavazást, hanem akkor el kell kezdeni fölkészülni?
Nem. Én azt mondtam, hogy most el kellene kezdeni a fölkészülést. Mit értek fölkészülés alatt? Magyarország gazdasága teljesen kitett. Nekem ez nagy szívfájdalmam egyébként, történész az eredeti szakmám, kommunizmussal, rendszerváltoztatással foglalkoztam elsősorban. A rendszerváltoztatás után nem volt egyetlen olyan kormánya Magyarországnak, amelyik elkezdett volna nemzetgazdaságot építeni. Mindenki azt mondja, hogy életképtelen volt a magyar gazdaság. Ez nem igaz. Nagyon sok olyan ágazat volt, amely nemcsak hogy életképes volt, de a világkereskedelemben is megállta a helyét, világviszonylatban.
Piacaink omlottak össze, nem? A Szovjetunióval együtt.
Ez sem igaz. A körösi konzervgyárból az élelmiszeripar jelentős része valóban a KGST-piacokra ment, de például az ipar nem. Az Ikarus busz gyártása, a Ganz-MÁVAG, az optikai művek, egy csomó finommechanika... Egy csomó olyan gyáregysége, vagy termelő kapacitása volt az országnak, amelynek voltak piacai szerte a világban.
Tehát ha jól értem, Önök szerint azzal kéne fölkészülnünk egy esetleges népszavazásra, hogy addigra megteremtjük azt az ipari konjunktúrát, amivel már önállóan is jól tudnánk dolgozni?
Én azt mondom, hogy anélkül nincsen politikai szuverenitás, ha nincs egy országnak gazdasági szuverenitása, a kettő szorosan összefügg. És nem volt a rendszerváltoztatás óta egyetlen olyan kormány sem, amelyik a gazdasági szuverenitást fontosnak tartotta volna megteremteni. Magyarországnak, könyörgök, nem akkumulátornagyhatalomnak kellene lennie. A Kárpát-medence évszázadokig Európa éléskamrája volt. Magyarországon a mezőgazdaságnak, az élelmiszeriparnak, illetve a szürkeállománynak van nagyon-nagyon nagy lehetősége, kiaknázatlan lehetőségek vannak ezeken a területeken.
A mezőgazdaság a nemzeti összterméknek, ha jól emlékszem, mindössze két százalék körüli értékét adja.
Elég nagy baj , mert le van építve az élelmiszeripar teljes mértékben. Gyakorlatilag nincs élelmiszeripar Magyarországon.
De ha ilyen kicsi, akkor erre, mint motorra nehéz tekinteni, nem?
Jó, de semmiképpen nem az a megoldás, hogy behozunk multinacionális nagyvállalatokat, akik kis hozzáadott értékű hatalmas vállalatokat építenek fel, akkumulátorgyárakat, amivel elszennyezik a környezetünket, és közben olyan tevékenységet folytatnak, amihez nincsenek helyben forrásaink, mert nincsenek nehézfémeink, meg lítiumunk, meg nem tudom, mi mindent ide kell hozni. Kiderül, hogy munkáskezeink sincsenek hozzá, még azokat is kívülről hozzuk, és lássuk be, hogy ezek a vállalatok egyrészt azért jönnek ide, hogy az európai piacon legyenek, másrészt, mert az európai piacon belül elég alacsony a munkabér. Nem a mi javunkat akarják szolgálni, hanem újra minket akarnak kihasználni. És egyébként lehet, hogy a megtermelt javak bekerülnek a GDP-be, nem vagyok közgazdász, én ezt nehezen tudom követni, hogy mi kerül be, mi nem, lehet, hogy az jól mutat, de utána azt a profitot többnyire kiviszik. Nem Magyarország épül belőle. Én azt mondom, hogy a meglévő kapacitásainkra kell helyezni a hangsúlyt, ami nem azt jelenti, hogy egy az egyben ki kell minden külföldi befektetőt üldözni az országból. Az volt az alapállításom, hogy Magyarország meglehetősen kicsi területileg, meg népességileg, gazdaságilag. Nyilvánvaló, hogy jó gazdasági partnerség kell. Nyilvánvaló, hogy olyan innovatív cégek, amelyek idejönnek, és magas hozzáadott értékű termelést, fejlesztést folytatnak, kívánatosak, különösen akkor, ha a hazai kis- és középvállalkozók szállítanak be ezekbe a befektetésekbe. De csak erre alapozni, csak a külföldi befektetésekre, külföldi tőkére alapozni egy nemzetgazdaságot, szerintem vétek. El kell kezdeni a hazai nemzetgazdaságot építeni. Soha nem lesz Magyarország gazdaságilag teljesen szuverén, de nem is kell, hogy az legyen, jó kétoldalú kapcsolatokkal, nemzetközi szövetségi rendszerrel ezt lehet pótolni. Hogyha az Unióról beszélünk, egy esetleges 2029-es kilépésre gondolva, már most el kell kezdeni felkészülni, én ezt mondtam, és nem akkor kell elkezdeni. És meg is van rá lehetőség. Meg vagyok győződve arról, hogy a Mi Hazánk jól fog szerepelni ezen a választáson. Tudjuk, hogy van két nagy tömb, amelyeknél nem lehet tudni, hogy ki fog nyerni, én legalábbis nem tudom megjósolni, viszonylag kiegyenlített az erőtér. Innentől kezdve a Mi Hazánk lehet olyan pozícióban, hogy érvényesíteni tudja bizonyos kérdésekben az akaratát.
Nyitottak bármelyik irányba? Ez magyarán ezt jelenti? Mert akkor tudnak akaratot érvényesíteni, ha hozzájárulnak a többséghez.
Én nem vagyok a Mi Hazánk elnökségének a tagja, én ebben nem vagyokdöntési pozícióban, de a Mi Hazánk ügyek mentén politizál. Ami azt jelenti, hogy a Mi Hazánknak van programja, azon kevés pártok közé tartozik, amelyiknek van, és a programpontjait nyilván érvényesíteni akarja. Ha olyan helyzet lesz, hogy szükség van a Mi Hazánkra, bárki is alakítson kormányt, akkor nyilvánvaló, hogy a Mi Hazánk a saját programja érvényesítése érdekében feltételeket fog szabni. Ez egy kis- vagy középpártnak – remélem, hogy középpártként tekinthetünk már a Mi Hazánkra – rendkívül jó lehetőség arra, hogy bebizonyítsa, hogy mit is képvisel valójában. Egyébként hat képviselővel is elég sok eredményt elértek az elmúlt négy évben. A mostani helyzet szerintem még kiélezettebb, és még nagyobb hatást fog tudni gyakorolni a Mi Hazánk.
A külpolitikára visszatérve, ebben az átalakulónak mondott világrendben Magyarországnak kivel, milyen kapcsolatokat érdemes ápolnia?
Magyarországnak minden nagyhatalommal érdemes jó viszonyt ápolnia. Legyen az nyugati, legyen az keleti. Sőt, nem csak a nagyhatalmakkal, hanem minden olyan potenciális gazdasági partnerrel, amelyik piacot jelent, amelyikkel egyenrangú félként lehet tárgyalni, amelyik olyan befektetéseket tud hozni Magyarországra, ami emeli a nemzetgazdaságot, emeli a magyar életszínvonalat. Nem viszi ki a profitot, illetve hozzáadott értéket képvisel, a magyar szürkeállományban rendkívül nagy lehetőségek vannak.
De hogy lehet egyszerre jóban lenni két olyan nagyhatalommal, amelyik mondjuk éppen fasírtban van egymással, és az egyik megpróbálja a másik gazdasági lehetőségeit nyesegetni, mint ahogyan most az Egyesült Államok próbálja Kínáét? Más, nálunk jelentősebb gazdasági erővel bíró országoknál világosan megmondták, hogy milyen kínai technológiát ne engedj be a te országodba.
Magyarország elég kicsi ország ahhoz, hogy elég kiszolgáltatott legyen ahhoz, hogy ne érje meg választani bármelyik nagyhatalom között. A történelem azt mutatja, hogy ha Magyarország választott egy nagyhatalmat, és beleállt a nagyhatalmi versengésbe valamelyik oldalon, abból sose jött ki jól. Én azt mondom, hogy Magyarországnak nem kell részt vennie a nagyhatalmak versengésében. Magyarországnak a saját érdekeit kell néznie, és igenis gazdasági kapcsolatokat lehet tartani Amerikával. Egyébként ebben azt kell mondanom, hogy nem teljesen tudok szembemenni, vagy nem tudok nagyon komoly kritikát megfogalmazni a jelenlegi kormánnyal, mert egyetértek azzal, hogy jóban van Amerikával is, megpróbálja megtalálni a beszélő viszonyt az orosz vezetéssel is, de jóban van Kínával is. Ugye, a Mi Hazánk erre még ráfejel, mert Toroczkai Lászlónak nagyon szoros kapcsolata van az Öböl-menti országokkal, illetve nemcsak azokkal, hanem az egész térséggel jó viszonyt ápol, a Hungulf Expóra jönnek kár még iráni diplomaták is.
És most hogy fogják ezt kezelni? Irán lövi az Öböl-menti országok olajinfrastruktúráját. Az Öböl-menti országok és az Egyesült Államok valószínűleg lövik Irán infrastruktúráját. Össze fogják engedni az iráni, meg az öböl-menti országok politikusait egy Mi Hazánk-rendezvényen? Nem félnek, hogy abból csúnya verekedés lesz?
Amikor a legutóbbi Hungulf volt, már a második ősszel, akkor még nem volt tűzharc Irán és az Öböl-menti országok között. De én azt gondolom, hogy gazdasági kapcsolatokat igenis lehet ápolni mind a két féllel. Lehet háború az Öböl-menti országok és Irán között. Egyébként szerintem nem lesz. Nagyon-nagyon próbálják provokálni ezek a becsapódó ilyen-olyan eszközök, van egyfajta késztetés erre.
Nem becsapódnak, azok eléggé célzottnak tűnő eszközök.
Igen, elsősorban amerikai támaszpontokra, de tudjuk, hogy mást is értek már találatok. Tehát lehet, hogy lesz eszkaláció. Vannak olyan jelek, amelyek fölvetik ennek a lehetőségét, de ez a háború nem fog a végletekig tartani. Izraelhez nem tudok hozzászólni, de Amerikának nem hiszem, hogy érdeke. Ott félidős választások lesznek hamarosan. Trump békét ígért minden szinten, és azóta is folyamatosan háborúzik. Szerintem nem fog a dolog eszkalálódni, az Öböl-menti országoknak meg végképp nem érdeke háborúban állni Iránnal. A Mi Hazánknak nem hiszem, hogy dolga beleállni ebbe a konfliktusba. Egyáltalán nem, nem kell eldönteni ebben a kérdésben, hogy melyik oldalon áll. Mi a béke oldalán állunk, a békés gazdasági együttműködés oldalán, és nem fogunk rossz viszonyt ápolni sem Iránnal, sem az Öböl-menti országokkal, de egyébként nem kell rossz viszonyt ápolni Amerikával és Oroszországgal sem. Magyarországnak nem érdeke beleállni egy ilyen konfliktusba, senkinek az oldalán sem.
Ukrajna és Oroszország háborújában sem érdeke valamely mellett a Mi Hazánknak állást foglalnia? Ötödik éve tart az orosz agresszió Ukrajna területén.
Ez megint egy más kérdés, és itt visszajutunk rögtön a kiinduláshoz, hogy a külpolitika nekünk részben egyben van a nemzetpolitikával. Ukrajna kérdése azért más, mert Kárpátalján magyarok élnek. A kárpátaljai magyarok védelme kiemelt és elsődleges szempont kell, hogy legyen minden magyarnak. Nyilván ilyen szempontból nem tudunk kívül maradni és teljesen semlegesen nézni Ukrajnára. A jelenlegi ukrán vezetés kvázi népirtást követ el a saját nemzeti kisebbségei, így a magyarság ellen is. Meg kell nézni, sőt nem is tudjuk megnézni, hogy jelenleg Kárpátalján milyen lélekszámú magyarság él. Elüldözték őket, elmenekültek. 2014 óta elképesztő, hogy milyen kisebbségellenes atrocitások, törvénykezések történtek, a nyelvtörvénytől elkezdve a nemzeti kisebbségeket másodrangú vagy sokadrangú sorba soroló, elnyomó intézkedések tömege. Ezzel mi nem tudunk együttérezni. Ukrajnával szemben mi követeljük a magyar nemzeti kisebbség biztonságos megmaradását, sőt, volt egy 1991-es népszavazás, amelyre egyébként az ukrán állam állandóan hivatkozik, mert ennek a népszavazásnak egy részére hivatkozva tartja magát független, önálló államnak, de annak a népszavazásnak volt egy olyan része is, hogy elfogadott egy beregszászi központú autonómiát. Elképesztő nagy arányban vettek részt ezen a népszavazáson az ott élő emberek. Majdnem 90 százalékos részvétel mellett, elsöprő többséggel szavaztak az autonómia mellett. Ezt gyakorlatilag a mai napig nem érvényesíti Ukrajna, pedig az egy legitim és érvényes népszavazás volt. A Mi Hazánk álláspontja az, hogy Ukrajnával szemben elismeri, hogy háború van, borzasztó a háború, és természetesen a békekötést szorgalmazzuk, amihez viszont le kell ülni tárgyalni, függetlenül attól, hogy ki az agresszor, ki nem. Le kell ülni a tárgyalóasztalhoz, különben nem lesz béke. Addig, amíg fegyvereket, meg pénzt, meg mindent szállítunk, de nem a tárgyalóasztalhoz próbáljuk invitálni a feleket, nem lesz béke. Ha nincs béke, akkor a kárpátaljai magyaroknak nagyon-nagyon rossz élete van, de ahhoz, hogy Ukrajnának mi bármiféle támogatást adjunk, bármiféle együttműködést tudjunk kezdeni, ahhoz kell az ukrán fél garanciája a magyar nemzeti kisebbség védelmére, és akár az 1991-es autonómia határozat érvényesítésére.
Megtartaná a Mi Hazánk Magyarország nemzetközi szervezetekben való tagságát? Számtalan szervezetben tag Magyarország és ez a nemzetközi szervezetrendszer, az ENSZ-é különösen, éppen szétesőben van.
Nem lehet általánosítani, mint ahogy mondta, rengeteg nemzetközi szervezet van, egyesével felül kell vizsgálni, hogy mi életképes és mi nem. Vannak olyan nemzetközi szervezetek, mint például a WHO, az Egészségügyi Világszervezet, ott egyértelműen a kilépés mellett vagyunk, ugyanis az Egészségügyi Világszervezet átlépett egy határt. Látjuk, mit csináltak a Covid-lezárások idején, a vakcinázások idején, amikor egy nemzetközi szervezet gyakorlatilag a nemzetállamok felett, hatáskörét túllépve akar szabályozni olyan dolgokat, amelyek egyébként nemzetállami hatáskörbe tartoznának, elfogadhatatlan. Tehát vannak olyan nemzetközi szervezetek, amikből azonnal kilépne a Mi Hazánk, de nyilván egyesével kell megnézni, melyek ezek. Ott van a NATO. A NATO is szétesőben van egyébként, mert Trump trollkodásával történt egy-két olyan dolog, akár Grönland kapcsán, ami érzékenyen érinti a NATO-t, de ezt is végig kell gondolni, végig kell tárgyalni, át kell nézni, hogy mi történik, ugyanis én történészként azt tudom mondani, hogy a NATO-nak a vasfüggöny leomlása és a Varsói Szerződés felbomlása után nem volt létjogosultsága, ott kellett volna egy új nemzetközi biztonságpolitikai együttműködést létrehozni, és nem a NATO-t fenntartani. Bizonyos szervezetekből ki kell lépni, amik túllépik a hatáskörüket, és egyfajta globális centralizáció felé mozdulnak el.
A NATO hiányában mi garantálná Magyarország biztonságát? Nyilvánvalóan a nemzeti haderőn kívül, amelynek a képességei limitáltak.
Igen, és akkor nagyon finoman fogalmazott. Nem kérdés, hogy a nemzeti védelmi erőt fejleszteni kell, ez nagyon fontos. De én nem azt mondtam, hogy ne legyen egy biztonságpolitikai együttműködés nemzetközi szinten. Én csak azt mondtam, hogy a NATO jelenlegi működését át kell nézni, meg kell tárgyalni hozzáértő szakpolitikusoknak. Én ugyan nem vagyok az, de el kell dönteni, hogy előnyös-e Magyarország számára vagy sem. A NATO is egy olyan szervezet, amiről nem tudjuk, hogy működik-e vagy sem. Nagyon szépen hangzik, hogyha egy NATO-tagállamot megtámad egy harmadik ország, akkor mindenki a segítségére siet. De azért ezt még nem próbáltuk ki.
Hála Istennek!
Igen, de nem tudjuk, hogy valóban működne-e. Amilyen feszültségek vannak, mondjuk, az Unión belül Magyarország és az uniós tagállamok között, ahogy automatikusan büntetik Magyarországot azért, mert érvényesíti a saját érdekeit, nem vagyok benne biztos, hogyha most valami problémánk adódna, akkor olyan nagy lelkesedéssel jönnének nekünk segíteni, mint ahogy a határvédelemben sem támogatnak minket. Vannak kérdéseim, nagyon szépen hangzik a kölcsönös biztonsági együttműködés, de nem biztos, hogy működik. Nem azt mondom, hogy a NATO-ból való kilépésünk az egyértelmű, ezt felül kell vizsgálni, és nyilván nem zárunk ki egy biztonságpolitikai együttműködést, új alapokra helyezve – mondta el Borvendég Zsuzsanna, a Mi Hazánk európai parlamenti képviselője, a párt képviselőjelöltje pártja külpolitikai elképzeléseiről az InfoRádió Aréna című műsorában