Az osztrák minta Magyarországon is működőképes lehet, ugyanis nemcsak azzal kell foglalkozni, ami most trendszerű, így például a mesterséges intelligenciával, hanem meg kell találni azokat a kutatókat, akik világszínvonalon dolgoznak és vonzzák a tehetségeket – derült ki Bódis László szavaiból. A Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért felelős helyettes államtitkára az InfoRádióban azt mondta, valószínűleg nem Magyarország lesz a legfontosabb szereplő a mesterséges intelligencia fejlesztésében, hiszen az amerikaiak és a kínaiak dollármilliárdokat fektetnek ebbe az ökoszisztémába, technológiába gyakorlatilag napi szinten. De
azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne értsük ennek a technológiának a fejlődését.
Ám emellett érdemes kijelölni olyan területeket, ahol megpróbálunk ott lenni a világ élvonalában – tette hozzá. Példaként Ausztriát és a 20 évvel ezelőtt még kevéssé ismert kvantumtechnológiát említette. Az osztrákoknak két évtizede sikerült megnyerniük e technológia egy vezető tudósát, hogy náluk folytassa a kutatásait, és ezen a területen aztán egy olyan kutatóintézet, kutatói közösség épült ki, amely a mai napig vezető szerepet tölt be.
„Tehát ők találtak egy olyan területet, ami akkor még egy niche terület volt, de ennél még fontosabb volt az, hogy találtak egy olyan kiváló kutatót, aki ezt a tudományterületet világszínvonalon művelte. Mi abban hiszünk, hogy az ember az első, a kutató az első – ha van kiváló kutatónk, kiváló tudósunk, köré kell megteremteni azt a vonzó környezetet, ami vonzza a tehetségeket egy ilyen tudásközpont köré, és az a terület, amivel foglalkozik – abból fakadóan, hogy ő egy kiváló és vezető tudós a világban –, érdemes támogatni, függetlenül attól, hogy az éppen most a trendekhez illeszkedik-e, vagy ma még nem biztos, hogy látjuk, hogy a jövőben hova is vezethet” – mondta az InfoRádióban a Nemzeti Innovációs Ügynökség vezérigazgatója. Az ilyen területek kiválasztása részben filozófiai kérdés, de részben előre is jelezhető, jegyezte meg.
Ilyen munkát végez az Élvonal Alapítvány, amelyben Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus professzor kuratóriumi elnökként maga köré vett három további Nobel-díjas és egy Ábel-díjas professzort azért a célért, hogy 75 tudásközpont épüljön fel Magyarországon, részben külföldről hazatérő tudósok köré, részben külföldről Magyarországra érkező nem magyar tudósok köré, és részben Magyarországon kinövő, felnövő „rising star” kutatók, „feltörekvő csillagok” köré – idézte fel Bódis László. Ezt a munkát egyébként a kormány jelentős összegekkel támogatja is a következő 5-10 évben.
Terveik szerint a 75-ből 25-en ma már befutott, nagyon neves kutatók lesznek. A helyettes államtitkár szerint lehet, hogy nem feltétlenül ők hozzák majd a következő tíz évben a nagy áttöréseket, de
mágnesként képesek vonzani a legtehetségesebb fiatalokat.
Továbbá 50 olyan kutatócsoportot épít még fel az alapítvány, amely a tudományos pályájukat tekintve nagyon dinamikus, feltörekvő pályán lévő emberek köré alakulnak.
„Éppen Barabási Albert Lászlónak van egy olyan technológiája, módszertana, amivel képes – hatalmas számításkapacitással és hatalmas adatbázisokon dolgozva – azt jól előrejelezni, hogy egy-egy kutató mikor ér az életpályájában olyan fázisához, amikor várhatóan nagy kitörés várható tőle a tudományos, innovációs eredményeiben. Ebben az 50 kutatócsoportban megpróbáljuk a világból azokat a 30-40-50 éves kutatókat, akik a pályájuknak ezen pontján vannak, megnyerni” – vázolta Bódis László.
Ezek az újonnan alakuló kutatócsoportok, ha Magyarországot választják a pályájuk következő 5-10 évére, kiváló egyetemeink és kutatóintézeteink infrastruktúráját használhatják. Ha pedig egy olyan tudóst sikerül megszólítani, akinek a tudományterületéhez nem feltétlenül illeszkedik az itthon elérhető infrastruktúra, akkor számára egy új laboratóriumot kell kialakítani a helyettes államtitkár szerint. Budapesten, a Magyar tudósok körútján – az ELTE lágymányosi campusa közelében – fog fölépülni az Élvonal Alapítvány központja, az új épület azoknak a kutatócsoportoknak fog helyt adni, amelyek munkája nem feltétlenül igényel infrastruktúrát (például a matematika egy ilyen terület), vagy azoknak, amelyeknek új infrastruktúrákat kell létrehozni.
Az új tudásközpontok illeszkedni fognak a mostani kutatási szervezetekbe, semmiképpen nem szeretnének új silókat felépíteni a tudományos rendszerben.
„Ez nemcsak magyar sajátosság, a világban bárhol járunk, azt tapasztaljuk, hogy nagy kihívás a silókban működés, ami alatt azt értjük, hogy mindenki a saját kutatóintézetében tevékenykedik, de az együttműködések ezek között az intézetek között alacsony szintűek. Éppen ezért alapvető elvárás lesz ezen kutatócsoportok felé, hogy valamely egyetemi kutatócsoporthoz vagy kutatóintézeti kutatócsoporthoz kapcsolódjanak hozzá, és a tudományos tevékenységüket ne önmagukban fejtsék ki, hanem együttműködésben a hazai egyetemekkel, kutatóintézetekkel” – hangsúlyozta az innovációért felelős helyettes államtitkár.
Kiemelte még annak jelentőségét, hogy miért az Élvonal Alapítvány keretén belül szervezi meg az állam ezt a feladatát.
Egy állami hivatal ugyanis néhány éves ciklusokban tud csak tervezni, az ilyen kiváló kutatóknak viszont 10-15 éves időtávon kell perspektívát kínálni,
amire az állami rendszer tipikusan nem alkalmas. Egy olyan alapítvány viszont igen, amellyel az állam köt egy 25 éves keretmegállapodást, és ezen az időtávon biztosít neki belátható finanszírozást ahhoz, hogy a legjobbakat tudja megszólítani.
További, az alapítványi forma melletti szempontként Bódis László kiemelte: az állami hivatalokban óhatatlanul az államigazgatáshoz értő szakértők dolgoznak, de a tudásközpontok működéséhez „a tudományt és a jövőt kell fürkészni”.
„Azt gondoljuk, hogy ez nem lehetne jobb helyen, mint a már említett négy Nobel-díjas és egy Ábel-díjas kezében. Ők lesznek azért felelősek, hogy azokat a pályázati struktúrákat és azokat a programokat kiírják és lebonyolítsák, amelyektől azt várjuk, hogy sikeresen szólítják meg a legtehetségesebb kutatókat a világ minden tájáról” – mondta. Az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítványban benne lesz Krausz Ferenc mellett Lovász László Ábel-díjas matematikus (matematikában ez a Nobel-díj), és további három Nobel-díjas, köztük Randy Schekman amerikai sejtbiológus is.
Természetesen az alapítvánnyal szemben elvárásokat is támaszt az állam a támogatásért, az adófizetők pénzéért cserébe. Hosszú távú eredményeket várnak, például azt szeretnék látni a Nemzeti Innovációs Ügynökség vezérigazgatója szerint, hogy ténylegesen nagyon magas szintű kutatókat tudjanak megszólítani.
„Félreértés ne essék, nem elvárás, hogy minden ilyen kutatásból startup cég induljon, de
fontos elvárás, hogy azokból a kutatásokból, ahol érdemes ilyet létrehozni, Magyarországon jöjjenek létre startup cégek, itthon teremtsenek kutatói és egyéb jól fizető álláshelyeket, és a magyar gazdaság versenyképességét erősítsék.
Hogy ez három év múlva, öt év múlva vagy hét év múlva keletkezik be, ezt ma szinte lehetetlen előrejelezni, ez nagy mértékben attól is függ, hogy milyen tudósokat sikerül idehoznunk” – mondta Bódis László. Példaként említette, hogy a mesterséges intelligencia területén gyakorlatilag kéthetente újabb eredmények jönnek ki, de ha valaki mondjuk az energiarendszerek terén szeretne egy nagy újítást hozni, akkor jó pár éves vagy akár évtizedes projektekben kell gondolkodni, nem is beszélve az egészségipart és az egészséggazdaságot érintő kutatásokról” – emelte ki az InfoRádió Aréna című műsorában Bódis László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért felelős helyettes államtitkára, a Nemzeti Innovációs Ügynökség vezérigazgatója.