A nyugdíjszámítás során meghatározó jelentőségű valorizácós szorzószámok minden évben a kedvezmények nélkül számított országos nettó átlagbér előző évi nominális növekedését tükrözik, az erről szóló idei kormányrendelet várhatóan március végén jelenik majd meg – írja Farkas András nyugdíjszakértő a nyugdíjguru.hu oldalon.
A rendelet közzététele minden idei nyugdíjba vonuló számára nagy jelentőségű esemény, különösen azok várják, akik 2025 első két hónapjában nyújtották be a nyugdíjigénylésüket, mert az ő nyugdíjuk végleges összegének megállapítására vonatkozó törvényi határidő csak a valorizációs rendelet közzétételét követő 15. napon jár le, addig legfeljebb nyugdíjelőleget kapnak.
Az idei valorizációs szorzók várhatóan 13,2 százalékkal lesznek magasabbak, mint a 2024-ben alkalmazott szorzók voltak.
A nyugdíj összege egyrészt a szolgálati idő hosszától, másrészt a nettó életpálya átlagkereset összegétől függ. A nettó életpálya-átlagkereset összegét pedig jelentősen befolyásolja a nyugdíjigénylés éve a nyugdíjmegállapítás során kulcsszerepet játszó valorizációs szorzók hatása miatt.
A valorizáció lényege, hogy az életpálya során az 1988 óta figyelembe vehető korábbi években szerzett, nettósított éves kereseteket az adott évre vonatkozó valorizációs szorzóval meg kell szorozni, így kell azokat a nyugdíjba vonulás évét megelőző év átlagkereseti szintjéhez igazítani. A valorizációs szorzók az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését tükrözik.
2025-ben történő nyugdíjmegállapítás esetén a valorizálás a 2023-ban és előtte elért keresetekre vonatkozik, amelyeket a 2024-es országos nettó átlagkereseti szinthez kell igazítani. Ennek során a 2023-as és korábbi naptári évekre (minden évre külön-külön) meghatározott idei valorizációs szorzóval meg kell szorozni az adott naptári év bérezett napjaira számított nettósított keresetet, így igazítva a különböző naptári évek számított nettó kereseteit a 2024-es év országos nettó átlagkereseti szintjéhez.
Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta figyelembe vehető korábbi évek kereseteit, az utóbbi években egyre erősebben érvényesül az a jelenség, hogy a nyugdíjigénylés évének meghatározó jelentősége van a nyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is.
Ezt a méltánytalanságot sem az inflációs nyugdíjemelés, sem a 13. havi nyugdíj nem képes megnyugtatóan kezelni, megoldást csak a nyugdíjemelési eljárás olyan módosítása hozhatna, amelynek révén a nyugdíj megállapításának évétől függő valorizációs korrekció is megjelenne az emelés mértékét meghatározó tényezők között. Ennek oka a jelenlegi nyugdíjemelési módszer, amely szerint a nyugdíjakat csak az infláció mértékével emelik, így minden olyan évben, amikor az országos nettó átlagkereset növekedési üteme magasabb, mint az infláció mértéke, a nyugdíjasok lejjebb csúsznak a viszonylagos elszegényedés csúszdáján.