Balesetveszélyes löszfalak ölelik körül a Balatont. Forintmilliárdokat emészt fel a karbantartásuk és se szeri se száma a tó körüli omlásoknak – írja economx.hu. A portál szerint a Balaton környékén barangolva bárki a saját szemével bizonyosodhat meg arról, hogy a löszrétegek megcsúszása általános jelenség, amit valamelyest megelőzni kizárólag nem túl esztétikus beton és acél védművek építésével lehet. A tó keleti medencéjében Balatonfűzfőtől Balatonkenesén és Balatonakarattyán át, egészen Balatonvilágosig karéjban, továbbá a déli parton például Balatonföldváron és Fonyód térségében összességében sok-sok kilométer hosszúságban, szakaszosan húzódnak veszélyforrást jelentő löszfalak, amik folyamatosan fenyegetik a tó körüli főutak és vasútvonalak épségét.
Legutóbb nem túl régen, tavaly év vége felé szakadt le a partfal Balatonföldváron. Még jó, hogy a korábban kiépített védműnek köszönhetően az omladék nem tudott kárt okozni az ott élők vagyontárgyaiban – lehetett olvasni a város Facebook oldalán.
A több tonnányi törmelék egy fát döntött ki, és tönkretette az omladékfogó rendszert.
A portál felidézte ez egyik legijesztőbb balatoni földcsuszamlást. Több mint száz éve, 1914. május 11-én Balatonkenese és Balatonfűzfő között egy teljes vasúti szerelvényt sodort a Balatonba a sínekkel és a talpfákkal együtt egy hirtelen bekövetkezett, hatalmas földomlás. Akkor a csapadékos időszak következtében nyomán lazult meg és omlott le a löszfal. Az eset akár katasztrófába is torkollhatott volna, hiszen a szerelvényre mintegy százezer köbméter föld zuhant. Az eset mégsem követelt halálos áldozatokat, ugyanis Balogh Tibor masiniszta nagy lélekjelenléttel villámgyorsan lefékezte és kiürítette a vonatot.
A Balaton menti löszfalaknak tulajdonképpen csak egy részét alkotja a lösz, és a falak anyagában ugyanolyan hangsúlyosan jelen vannak a millió éves üledékek, melyek régen a Pannon-tenger fenekét borították. Ezeket a részben löszös képződményeket a természet is kihasználja: lyukakat fúrnak beléjük az ürgék, pockok, fecskék, gyurgyalagok és a darazsak is, ami labilissá teszi a falakat.
2010-ben Balatonakarattyánál, ott, ahol az északi partra tartó vasúti szerelvény kibukkan egy alagútból, és a szemünk elé tárul a tó keleti medencéje, annyira megmozdult a hegyoldal, hogy majdnem magával vitte a vasútvonalat. Abban az évben 10 kilométer/órás sebességkorlátozást kellett elrendelni a szakaszon, sőt a vonatforgalom is szünetelt, amíg a labilis löszt a szakemberek súlyos költségek árán stabilizálták.
A Tihanyi apátság alatt is csúszik a föld: építésekor még legalább tízméteres terasz vette körül a templom Balaton felé néző oldalát, mára azonban ez a védterület mindössze 2-3 méteresre szűkült.
Fonyódon a kilométereken át futó magaspart átlagosan 50 méterre emelkedik az út fölé, és ott akár több ezer köbméternyi föld indulhat meg másodpercek alatt.
A portál szerint a szakemberek körében egyetértés van a tekintetben, hogy a balatoni partfalak meglehetősen instabilak és omladoznak, aminek a megakadályozására nincs örökké tartó megoldás. A fonyódi löszfal például a 2010-es években már többször megindult, és emiatt hosszú időre le kellett zárni a 7-es főutat és a mellette futó vasúti sínpályát.
Csúnyán megindult a partoldal – foglalta össze akkor egy helyszíni tudósító, beszámolva arról, hogy a löszfal több helyen is repedezett, így például az egyik helyi idegenforgalmi látványosság, a Kripta-villa közelében is, illetve éppenséggel a már említett magaspart tetején futó panorámasétány kerítésének tövétől indul az egyik omlás.
Ijesztő, de mégis csak tény, hogy – akárcsak a földrengések esetében – egyelőre nincs tudományos lehetőség a partfalomlások pontos előrejelzésére.