Augusztus 20-án évszázadok óta István király szentté avatását ünnepli az ország. 1891-től munkaszüneti nap, és 1771-ben került sor arra, hogy Mária Terézia intézkedései révén a Szent Jobb hazakerült Magyarországra. Tehát ilyen értelemben valóban el lehet mondani, hogy mélyre nyúló gyökerekkel rendelkezik ez az ünnep – fogalmazott az InfoRádió Aréna című műsorában Katona Csaba történész.
"Szent István idején még az elsődleges fontosságú nap Nagyboldogasszony napja volt, augusztus 15-e, ami pár nappal, szűk egy héttel korábban van. Ennek a legfőbb oka, hogy a legenda szerint ezen a napon, 1038-ban halt meg István. Ebből következően ez a nap volt kiemelkedően fontos, általában akkor voltak a törvénylátó napok Székesfehérváron. Viszont augusztus 20-án került sor István szentté avatására 1083-ban, amikortól a két ünnep szorosan összefonódott egymással, hiszen ne felejtsük el, hogy a hagyomány szerint István felajánlotta Magyarországot Szűz Máriának a halálakor. Idővel aztán ez a kettő kisebb, majd nagyobb mértékben elvált egymástól" – mondta.
Augusztus 20-a kapcsán Szent István napjáról beszélünk, a szentté avatásnak a procedúrája történt meg ekkor, ami nagyon-nagyon fontos dolog.
"A XI. század végén vagyunk, László magyar király – aki később maga is ugye Szent Lászlóként vonul be a történelembe – egyebek mellett azzal akarja megmutatni, hogy teljes mértékben betagozódtunk a korabeli keresztény Európába, hogy magyar szenteket tud felmutatni. Ezzel kapcsolatban voltak is vitái a Vatikánnal, de végső soron aztán a szentszék is elfogadta ezeket az első szentté avatásokat. Itt 1083-ban nem egy személyről beszélünk, hanem többről, így Istvánról, Imre hercegről, Gellértről és többekről, közülük a legfontosabb a magyar történelmi emlékezetben István, az államalapítónak tekintett király" – idézte fel a szakember.
Szent István királynak az államalapításkor nemcsak hatalmát kellett megszilárdítani, hanem a nyugati felfogású érték-, állam- és jogrendet is
- tette hozzá. Föl kellett számolni a törzsi identitást, azért, hogy mindenki a Regnum Hungaria alattvalója legyen, ne pedig az legyen az elsődleges meghatározó szempont az öndefinícióban, hogy melyik törzshöz tartozik az illető. A kereszténység éles ellentétben áll a régi magyar hitvilággal, amiről egyébként megint csak jóval kevesebbet tudunk, mint ahogy általában azt hangoztatni szoktuk, források híján nehéz erről nyilatkozni.
"Hadd mondjak egy egyszerű példát. Ha találunk egy tarsolylemezt, amin van egy madár, szinte automatikusan rávágjuk, hogy turul. Na de honnan tudjuk, hogy turul? Miért pont turul? Azért, mert van egy turulos mondánk, nem biztos, hogy minden tarsolylemezen pont turul van, vannak még ragadozó madarak. Ez csak egy példa. El kellett fogadni azt is, hogy teljesen más lesz mondjuk a jogi státusza embereknek, teljesen más lesz a magántulajdonhoz való viszony Szent István két törvénykönyve nyomán" – sorolta a jelentős változásokat Katona Csaba.
Például az is újdonság volt, hogy István országos törvényt hozott, nem a szokásjog érvényesült már, hanem a törvény. Az ókori Rómáig nyúlik vissza, hogy a törvény határozza meg, mi a bűn és mi a nem bűn.
"Aztán gondoljunk kicsit előbbre tekintve István korától, Szent László korára, akivel kapcsolatban szokták emlegetni, hogy adott esetben mennyire kíméletlen törvényeket hozott – mindig azt szokták elővenni, hogy aki egy tyúk értékénél nagyobbat lop, az életével fizessen a tettéért. Mi húzódik meg emögött? Hiszen soha nem önmagában egy törvény az érdekes, hanem az a mintázat, ami mögötte meghúzódik, egy történész számára ez az érdekes. Vélhetően itt arról van szó, hogy még mindig nem alakult ki a magántulajdon megfelelő mértékű tisztelete, hiszen egy nomád nép vándorol, és ha lát valamit, azt megszerzi. Ha lát az út mellett egy tehenet, viszi. A magántulajdon viszonyrendszerében ez nem működik. Ugyanez volt a probléma a XIII. században a kunokkal is. És itt nem arról van szó, hogy az egyik jobb vagy rosszabb, hanem teljesen más értékrendről beszélünk.
Ezt a fajta európai értékrendet kellett valahogy elsajátítania a letelepedett magyarságnak és minden más népelemnek, aki a Regnum Hungaria alattvalója lett.
Ezt igyekezett a törvényeivel István elősegíteni, és erre törekedett még László is jóval később. Ez egy lassú, ámde sikeres átmenet volt" – értékelt a történész a műsorban.
Hozzátette: ehhez a sikerhez erőszak is kellett. Megnézve ezeket a törvényeket, mindegyik arról szól, hogy amennyiben valaki nem hajtja végre az abban foglaltakat, akkor kemény megtorlás sújtja. Persze gyakran felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet szent egy olyan István, egy olyan László, aki ilyen törvényeket hoz.
"Innen, a 21. századból, az emberi és polgári jogok ismeretében nyilván a kérdés jogos, de másfelől meg teljesen anakronisztikus a mostani értékrendünket számon kérni Árpád-kori uralkodókon" – jegyezte meg.
Átalakított ünnepek
Katona Csaba arról is beszélt, hogy a 20. században a különböző politikai rendszerek mind másként kezelték Szent István és az államlapítás ünnepét. A Horthy-korszakban, amikor mindenki a revízió lázában égett – még a szélsőbaloldal is, jegyezte meg a történész –, a gondolat, ami igyekezett előtérbe helyezni azt, hogy vissza kell állítani az ezeréves magyar államiságot, Szent István személyéhez is kötődött, hiszen a Szent István-i Magyarország fogalma ekkor került különösen előtérbe.
"Rögtön hozzátenném, hogy fogalmunk nincs, hol húzódtak pontosan Szent István Magyarországának a határai. De amikor azt mondom, hogy Szent István-i Magyarország, az ma tíz emberből kilencnek a Trianon előtti Magyarországot jelenti. Tehát kapott egy ilyen többletet, miközben lássuk be, hogy az Árpád-kor pontos határairól azért mérsékelt fogalmaink vannak a forrásadottságok okán" – jegyezte meg.
Szent István figurája, emlékeztete eddigre már egyfelől megerősödött annyira, hogy a katolikusokat meg tudta vele szólítani a mindenkori hatalom.
1938-ban volt a Szent István emlékév, amikor a Szent Jobb hatalmas körmenetre indult, ennek nyilvánvalóan volt egy szakrális katolikus keresztény vetülete. Ugyanakkor azonban Szent István minden magyar uralkodójaként is megjelent,
mint az államalapító uralkodó, mint az első keresztény uralkodó, mint az az uralkodó, aki úgymond az akkori keresztény Európához csatolja az országot, kiemelve a keleti vándorló népek sorából, és a nyugat-európai kultúra orientációjával igazából megmenti a magyarságot az enyészettől, ellentétben mondjuk az úzokkal, a besenyőkkel vagy a kunokkal.
"Következésképpen itt már elsődlegesen nem a keresztény István, hanem elsődlegesen a sikeres államalapító politikus, király István jelent meg. Nagy kérdés az, hogy mit lehet kezdeni egy ilyen emberrel, emlékezetével 1949 után? Merthogy itt bejött egy újabb váltás. A kommunista egypártrendszer történelemszemlélete gyökeres fordulatot hozott ahhoz mérten, ahogy korábban a polgári történetírás viszonyult Magyarország múltbeli dolgaihoz, de hát István király, bármennyire pozitív történeti figura volt még a kommunista történetírás szerint is, azért mégiscsak egy szentté avatott ember figurája volt. Következésképpen augusztus 20-át igyekeztek teljesen eltávolítani ettől a fajta szakralitástól. De nemcsak hogy ettől, hanem igazából magától Szent István alakjától, vagyis I. István magyar király alakjától. 1949-ben született meg a sztálini mintájú új alkotmány, és 1950-től így lett aztán az alkotmány ünnepe augusztus 20-a, valamint az új kenyér ünnepe is" – mondta Katona Csaba.
Megfogalmazása szerint ilyen értelemben az alkotmány ünnepe egy keményvonalas bolsevik dolog volt. Viszont a tűzijáték, aminek a gyökerei amúgy régebbre nyúlnak vissza, még a két háború közötti időszakra,1950-től áttették április 4-re, hogy arról szóljon az év, amit akkor Magyarország felszabadításának az ünnepeként tartottak.
"Csak a hatvanas években, már a kádári enyhülés időszakában került vissza augusztus 20-ára, amikor maga az egész ünnepség kapott egy, a korábbinál sokkal vurstlisabb jelleget, a magasztosság felől elindult egy népünnepély irányába, a tűzijáték egyébként ennek egy sarkalatos része" – idézte fel a történész.