Rendkívül gyakori oka Magyarországon a vízi baleseteknek az, hogy az emberek nem mérik fel, máshogyan kell vízbe menni, máshogyan kell viselkedni a nyílt vizekben, mint egy uszodában. Az a vízbiztonság, amit az uszodákban vagy víziparkokban megszerzünk, hamis biztonságérzetet adhat a nyílt vizekben – olvasható a szakszolgálat közleményében.
Egy hazai tó vize nem átlátszó, nem egyenletes az alja (egész nagy gödrök is keletkezhetnek), nincs, amiben megkapaszkodjunk, ha elfáradunk, vagy megijedünk valamitől – sorolják, hozzátéve: sokan gondolják, hogy jól tudnak úszni, mert járnak uszodába. De
nyílt vízben csak az tud jól úszni, aki nyílt vízben gyakorol rendszeresen
– emelik ki.
A hullámzás, a napsütés, a szél mind-mind rontja egy átlagos úszó teljesítményét, sokszor jelentősen. Ezért soha ne a mély víz felé ússzunk, hanem a parttal párhuzamosan, ahol még biztonsággal leér a lábunk! Bőven elég a mellkas alsó részéig érő vízbe bemenni ahhoz, hogy úszni tudjunk, vagy lehűtsük magunkat – hangsúlyozzák.
„Igaz ez arra a helyzetre is, ha segíteni szeretnénk valakinek. Sokszor fullad tragédiába az, ha a parttól távolabbról kér valaki segítséget, például azért, mert elsodródott a matraccal, és egy jó szándékú segítő, nyílt vízi úszástudás nélkül elkezd úszni felé. Végül a segítő fullad meg, vagy mind a ketten. Minden évben történik ilyen haláleset Magyarországon. Ilyen esetben ne úszva induljunk segíteni, akkor sem, ha közel van a parthoz, a bójához a bajbajutott. Ha pedig van vízimentő a közelben, mindenképp az ő segítségét kérjük” – tanácsolják.
„És ne feledjük, folyóvizekben még elővigyázatosabbnak kell lenni!” – zárul a közlemény.
Az ENSZ közgyűlése három évvel ezelőtt döntött úgy, hogy július 25-ét a vízbefulladás megelőzésének napjává nyilvánítja, hiszen ez az egyik vezető halálok a 1–24 éves korosztályban globálisan.