A legutóbbi népszámlálási adatokból kiderül, hogy a magyar otthonok 30,5 százalékában adtak igenlő választ arra, hogy fűtenek-e fával - írja az Economx. A lakóingatlanok 15,4 százalékában található kizárólag fafűtés, és körülbelül ugyanennyiben tölt be kisebb-nagyobb szerepet más fűtési módok mellett.
A lakóingatlanok 9 százalékában a szobában lévő fatüzelésű kályha adja a meleget, 6,4 százalékban pedig fával táplált központi fűtés. Mint írják, különösen az előbbi jelent problémát, ugyanis az égés közben keletkező füst és szálló por egy része bent maradhat a lakókörnyezetben, ami komoly egészségügyi kockázatot hordoz magában.
Budapesten szinte nem is alkalmazzák a tűzifával fűtést, ám Tolna, Somogy és Nógrád vármegyékben minden ötödik lakást szobában álló kályhával fűtenek.
Jellemzően minél szegényebb egy adott vármegye, annál nagyobb arányban van jelen ez a fajta fűtés. Az adatok hasonlítanak a fejlettségi mutatókra: ahol fejlettebb a gazdaság, ott kevesebb a fafűtés, és talán csak a nyugat-dunántúli falvak képeznek kivételt ez alól.
A lap a G7.hu összeállítására hivatkozva azt írja, hogy a magyarok tűzifa-használata nem példa nélküli Európában, ám főleg a szegényebb, balkáni országokra jellemző. A statisztikákban ez elsődleges szilárd bioüzemanyag néven jelenik meg.
A statisztika egy fontos szempontra nem tud rámutatni:
nem mindegy, hogy modern és hatékony fa- vagy pelletkazánokkal, központi fűtési rendszerekhez használják-e fel a fát, vagy a szobákban kormosan égető kályhákban.
Hozzáteszik, ez nem csupán az életminőség, hanem a szennyezés szempontjából sem mindegy. Emellett idehaza sokszor kerül szemét, ruha és rossz minőségű fa a kazánokba, kályhákba, ami rendkívül rossz hatással van a légszennyezésre.