A Magyar Nemzetben megjelent írásban Nagy Márton rámutatott: az ukrán államot olykor már így is de facto a 28. tagországnak szokás nevezni, hiszen annyira sok szálon összekapcsolódott az EU-val - elég az infrastruktúrák összekötésére, az egyre aggasztóbb méreteket öltő finanszírozásra, az ukrán termékek átgondolatlan beengedésére, de leginkább a katonai együttműködésre gondolni.
Ukrajna uniós csatlakozásának gazdasági hatásával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy "mindenképpen el kell kerülnünk, hogy megismétlődjön egy, a gazdaságilag elhibázott rendszerváltoztatáshoz hasonló sokk. Ugyanis az a tapasztalatunk, hogy a gazdasági rendszerek ilyen drasztikus átrendeződése minden esetben olyan jövedelmi átcsoportosításokat eredményez az országok között, amelyeknek vannak egyértelmű nyertesei, ellenben vesztesei is".
Első, a magyar gazdasággal kapcsolatos konfliktusként megemlítette az ukrán áruk beengedését a közös piacra, amelyek letarolták volna az uniós piacokat a tárcavezető szerint, ha a közép-európai országok nem zárják ki a megfogalmazása szerint az uniós szabályoknak megfelelni nem tudó, minőségi problémákkal küzdő agrártermékeket. A másik jelentős konfliktusterületként a logisztikát emelte ki: lengyel, szlovák és magyar fuvarozók zártak és zárnak le határátkelőket, hogy megvédjék megélhetésüket és a közös uniós piac rendjét.
Úgy fogalmazott, "a jövőben számos további konfliktusra készülhetünk, mert kutatások szerint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar mellett nagy potenciál rejlik az ukrán informatikai ágazatban, a szoftverfejlesztésben vagy éppen a gyártási tevékenységekben is".
Azt is írta, hogy Ukrajna a világ egyik legkorruptabb országa, és a korrupció összefonódik a bűnözéssel, raádásul "gigantikus méretű fekete fegyverpiacot hozott létre" az országba szállított rengeteg nyugati és keleti fegyver.
Mindemellett kifejtette:
"Ukrajna annyira távol áll makrogazdasági mutatóiban az uniótól, hogy belépésével szinte minden mai nettó haszonélvező nettó befizetővé válna.
Az uniós költségvetés felzárkóztatásra és támogatásra szánt elemeit, benne az agrártámogatásokkal, jelentős részben el is szívná a mostani haszonélvezőktől. A helyzetet tovább nehezíti, hogy sajnos nem tudjuk, mikor lehet a háborúnak vége, az újjáépítés erőforrásigénye és mikéntje sem ismert".
Nagy Márton szerint "nézőpontunkból Ukrajnára egyfajta dömpinggazdaságként is tekinthetünk, tehát dömping sújtaná a jelenlegi tagországokat, nemcsak a termékek, hanem a szolgáltatások (például logisztika, informatika) terén is. Ez azért lenne káros főként a kelet-közép-európai tagországokra és hazánkra is, mert lenullázhatja az eddigi fejlődési eredményeinket."
Az ukrán gazdaság véleménye szerint két lyukat biztosan ütne a magyar gazdaságon: "eltérítené az uniós forrásainkat, másrészt olcsó, extenzív növekedési modellel fölözne le a növekedésünkből – miközben a nyugati tagországokat ilyen veszély egyáltalán nem fenyegeti,
felmerül a kérdés, hogy ki akar olyan balek lenni, aki még fizet is azért, hogy kifosszák".
A gazdaságfejlesztési miniszternek az az álláspontja, hogy Brüsszel fenyegetni kezdte az uniós csatlakozással megkötött egyezséget, a Magyarországnak járó pénzek ugyanis már részben Ukrajnában vannak. "De reméljük, azért még minél többet visszakapunk ebből – ugyanis ezek a pénzek járnak nekünk" - írta.
Véleménye szerint előbb béke kellene Ukrajnában, azután lehetne felépíteni egy olyan országot, amelynek "már láthatók lennének a körvonalai: a területe, a népessége, a gazdasága, a társadalma, a szándékai, a teljesítménye".
A vázoltakkal Nagy Mártonnak az volt a célja, hogy, mint írta, vitára ösztönözze a hazai elemzőket és gazdasági szereplőket, mert a kormány szerint a gyorsított ukrán csatlakozás beláthatatlan következményekkel járna, nem szolgálná sem a magyar, sem az uniós érdekeket.