Egy gyermeknél az olyan fogalmak, mint a Mikulás vagy a Jézuska, a születésétől kezdve gyűjtögetett infómorzsákból állnak össze, amiben nyilván a legmeghatározóbb az, hogy a családban hogyan gondolkodnak ezekről, de a társadalmi szokások sem elhanyagolhatók – mondta Peer Krisztina meseterapeuta. Szerinte emiatt nagy feladata hárul a szülőkre, hogy ebben az egyre bonyolultabb rendszerben eligazítsák a gyermeket.
Azzal kapcsolatban, hogy mi lehet a legjobb magyarázat arra, hogy a gyermek lépten-nyomon találkozik a Mikulással, a gyermekpszichológus megjegyezte, találkozott már olyannal, hogy a család azt mondta a gyermeknek, hogy vannak úgymond színész Mikulások, akik csak eljátsszák a szerepet, érdekessé, izgalmassá téve az ünnepet, a valódi Mikulással viszont nem találkoznak, mert akkor érkezik, amikor a család nincs otthon.
A szakember úgy véli, hogy végső soron a szülőknek kell megtalálniuk a saját válaszaikat, de szerinte ez bölcsődés, óvodás korban még egészen jól menedzselhető, mert még nem kezdi el foglalkoztatni a gyereket, hogy valóságos-e a Mikulás, a kognitív fejlődése, a gondolkodása még nem tart ott. Peer Krisztina szerint az már jelzésértékű lehet, ha gyerek kérdezősködni kezd, de ebben nem kell őt a szülőnek megelőznie.
A meseterapeuta bármilyen tabukérdés esetében azt javasolja, hogy
a szülő nyugodtan kérdezzen vissza a gyereknél, hogy „szerinted?”, és a kapott válasz alapján lehet továbbindulni.
Így a gyerekre hangolva, az életkori sajátosságait is figyelembe véve lehet a helyzetet alakítani – magyarázta a gyermekpszichológus, aki annak a híve, hogy a csodát, a varázslatot, ezt a mesevilágot nagyon hosszan érdemes fenntartani. Nem kell egy pont, amikor a nagy igazságot közöljük a gyerekkel, hanem annak szép fokozatosan kell megtörténnie.
„El lehet oda jutni, hogy már érti, pedig nem mondtam ki, tudni fogja, én is tudom, de attól még úgy csinálunk, »mintha«, mert ez sokkal izgalmasabb” – mondta.