A Balaton ingadozó vízszintjét többször próbálták szabályozni a történelem folyamán. Az első beavatkozás Galerius császár nevéhez fűződik, aki a III. században vízlevezető csatornát építtetett valahol a mai Siófok térségében. Erről az eseményről Sextus Aurelius történetíró tájékoztat bennünket, aki leírja, hogy a császár 292-ben, elsősorban a Keszthelytől délre a mai Fenékpusztánál vezetett hadiút és átkelőhely biztonsága érdekében szabályoztatta a tó vízszintjét, és a környező területet megtisztíttatta az erdőktől – írja a sonline.hu.
A XIX. században tervek készültek a Balaton vízszintjének szabályozására, mely több célt szolgált:
- hajóút kialakítása, mely a tavat a Dunával köti össze,
- a Balaton körüli mocsarak, berkek lecsapolása, bevonásuk a mezőgazdasági művelésbe,
- a balatonfüredi kikötőhely biztonságosabbá tétele,
- a Budapestet az Adriával összekötő vasútvonal mentesítése a víz- és jégkároktól.
A Balaton vízszint-szabályozásának érdekében Siófokon fazsilipet is építettek. A zsilip ünnepélyes átadása 1863. október 25-én volt. Később ezt is le kellett cserélni egy nagyobb kapacítású gátra.
A zsilip bővítése és korszerűsítése az 1940-es években már időszerűvé vált, de a tervezési munkálatokat a II. világháború félbeszakította. 1947. szeptember 22-én helyezték üzembe az új zsilipet. A hajózsilip 83,5 m hosszú 12 méter széles, 1200 tonnás uszályok és hajók átbocsátására alkalmas. A vízlépcső 2,5 m szintkülönbséget képes biztosítani a Sió és a Balaton között.
Ezt a hetvenöt évig szolgáló zsiliprendszert bontják most el, hogy egy új, turistalátványosságkánt is szolgáló zsilip vegye át a helyét.