1947. november 1-jén a munkácsi kórház egyik betegszobájában váratlanul megjelent a kórház főorvosa, doktor Bergman, és bejelentette, nagyvizitet tart. Utasította a kórteremben tartózkodó két nővért, hogy tartsanak vele. Amikor az apácák néhány perc távollét után visszaértek, megnyugodtak. Mindkét, „különös balesetben” megsérült beteg, Bacsinszky Dániel atya és Romzsa Tódor, a munkácsi görögkatolikus püspök is ugyanúgy feküdt, mint korábban.
Hamarosan azonban a püspök teste erőteljesen görcsbe rándult, majd mozdulatlanul maradt a betegágyon. Már nem tudtak rajta segíteni. Dániel atyának sikerült annyi erőt összegyűjtenie, hogy elmondja, látott egy lányt bejönni a szobába, aki a püspök orra alá tartott valamit. A főpap gyilkosság áldozata lett.
Romzsa Tódor 1911. április 14-én született a Máramaros vármegyei Nagybocskón, magyar görögkatolikus családban. Rómában készült a lelkipásztori hivatásra, majd miután pappá szentelték, 1937 nyarán visszatért az akkor Csehszlovákiához tartozó Kárpátaljára. 1939 szeptemberében – azt követően, hogy Kárpátalja az év márciusában visszakerült Magyarországhoz – kinevezték az ungvári szeminárium lelki vezetőjévé és filozófiatanárává.
1944 szeptemberében a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspöke, valójában tényleges vezetője lett. Egy hónap múlva a Vörös Hadsereg megszállta Kárpátalját. Mivel a püspök megtagadta a Kárpátalja Szovjet-Ukrajnával való egyesülésének kérelmét tartalmazó nyilatkozat aláírását, kivívta az új hatalom haragját.
Miközben a szovjetek kíméletlen propagandahadjáratot folytattak a kárpátaljai görögkatolikusok ellen, egyházuknak az ortodox egyházba való beolvasztása érdekében, Nyikita Hruscsov, az ukrán kommunista párt első titkára és Joszif Sztálin 1947-ben elérkezettnek látta az időt a megtörni továbbra sem hajlandó Romzsával való leszámolásra.
1947. október 26-án a püspök felszentelte a lókai templomot, majd másnap reggel kíséretével hazaindult. Lovas kocsijukkal éppen egy lejtőn haladtak, amikor egy szovjet katonai teherautó hátulról beléjük rohant. Az azt kísérő katonai terepjáróból többen is dorongokkal szálltak ki, és ütlegelni kezdték a kocsi utasait. Ekkor azonban a helyszínre ért egy postakocsi, melynek láttán a támadók azonnal elhajtottak. Miután a merénylet kudarcba fulladt, a pánikba esett Hruscsov ismét Sztálinhoz fordult segítségért.
Romzsának a „balesetben” két helyen eltört az állkapcsa, mindössze hét ép foga maradt, s egyik lábán nyílt sebek éktelenkedtek. Állapota azonban stabilizálódott, és néhány nappal később már a hazaútra készült. Tervét egy Odarka nevű fiatal ápolónő akadályozta meg, akit a hatalommal kollaboráló Bergman a „baleset” másnapján rendelt a püspök és kísérete mellé, és aki valójában szovjet titkosügynök volt. Őt látta Dániel atya a gyilkosság éjszakáján: ő adta be Romzsának a szovjet állambiztonság moszkvai toxikológiai laboratóriumának vezetője, Grigorij Majranovszkij által hozott halálos kuráréinjekciót.
A vértanú püspököt II. János Pál pápa 2001. június 27-én boldoggá avatta.
További részletek az életpályát bemutató kötetről itt olvashatók.
A sorozat eddig megjelent részeit itt találja meg.
Irodalom
- Baranyai Béla: Áldozatra készen. Boldog Romzsa Tódor és Orosz Péter görögkatolikus vértanúk. Új Ember, 2016/13–14. 23.
- Botlik József: Hármas kereszt alatt. Görögkatolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646–1997). Budapest, Hatodik Síp Alapítvány–Új Mandátum Könyvkiadó, 1997.
- Dupka György: Adalékok Boldog Romzsa Tódor püspök életéhez. Együtt, 2011/3. 63–69.
- Puskás László: Megalkuvás nélkül. Boldog Romzsa Tódor élete és vértanúhalála. Budapest, Barnaföldi Gábor Archívum, 2005.
- Riskó Marianna: Chira Sándor (1897–1983), a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspökének élete és vértanúsága. Doktori értekezés. Budapest, PPKE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola, 2017. http://real-phd.mtak.hu/490/19/risko_marianna_disszertacio.pdf, 2018. december 11.