Nyitókép: YouTube/bpiautosok.hu

Meglepő kutatás a hazai autópályák életveszélyes rémeiről

Infostart
2021. október 15. 05:20
Hiába vizsgáltak csaknem száz esetet, a rendőrség és a közútkezelő sem érti, hogyan véthetik el oly sokan a felhajtókat, és autóznak szembe a forgalommal.

Lassan már akár egy egész estét betöltő mozifilmet is össze lehetne vágni a Magyar Közút azon felvételeiből, amiket a sztrádákra, gyorsforgalmi utakra a forgalommal szemben felhajtó autósokról készítettek. Egy autós 26 kilométert autózott az autópálya belső sávjában – szembe a forgalommal. Csodával határos módon, ép bőrrel megúszta a kalandot és nem is tört össze másokat.

A Magyar Közút és az ORFK is azt szeretné megtudni, hogy mi az oka annak, hogy most már majdhogynem heti-kétheti rendszerességgel jelennek meg a híradásokban olyan esetek, amikor valaki a forgalommal szembe hajtott fel a sztrádára és kilométereket is autózott ott. Ezért közösen három évre visszamenően közel száz esetet elemezve azt vizsgálták, kimutatható-e bármiféle tendencia, hasonlóság az esetek között, tipizálhatók-e a tragédiával fenyegető ámokfutások bármilyen szempontok szerint is.

Óberling József ezredes, az ORFK közlekedésrendészeti főosztályvezetője a Közlekedésbiztonságnak azt mondta, teljes bizonyossággal csak az derült ki, hogy egyik városi legenda sem állja meg a helyét. Nem tipizálhatók sem utak, sem csomópontok, sem életkor, sem állampolgárság vagy lakhely szerint a sofőrök sem.

  • Nem igaz, hogy többségében az idősek tévednek el a felhajtókon. 18 és 72 év között mindenféle korosztályból hajtottak már fel a forgalommal szembe autópályára, és az érintettek életkori eloszlása is egyenletesnek mondható, egyik korosztály sem túlreprezentált.
  • Nem igaz, hogy gyakrabban tévednek el az autósok ismeretlen kereszteződésekben és hajtanak fel emiatt a forgalommal szembe a sztrádára, mint máshol.
  • Ahogy az sem, hogy egyes sztrádákon gyakrabban történnek efféle esetek az átlagnál.
  • Az sem felel meg a valóságnak, hogy az újabb csomópontokban könnyebb eltévedni, mint a régiekben.
  • Nem igaz, hogy a külföldiekre jellemzőbb inkább az iránytévesztés, de az sem, hogy a helyiek, a környéken rendszeresen közlekedők indulnának el szembe a forgalommal gyakrabban, miután átépítették a megszokott csomópontjukat, mert még rutinból vezetnek.
  • Az ittas vagy kábítószer hatása alatt vezetők aránya sem tér el az átlagostól, tehát nem a részeg vagy a drogos sofőrök szoktak szemben menni a forgalommal az autópályákon.
  • A nap- és az évszakok sem mutatnak drámai különbséget, tehát a jelek szerint sem az időjárási, sem a látási viszonyok nem játszanak szerepet abban, hogy egyesek szembe mennek a forgalommal az autópályán.

Viszont minden esetben felvetődik a sofőr figyelmetlensége, gondatlansága, és, hogy kevés kivételtől eltekintve az első hibát sokan újabb és újabb hibákkal tetézik. Például, hogy megpróbálnak megfordulni, gyorsítanak, hogy mielőbb elérjék a kihajtót. Pedig a szakemberek szerint egyet tehet az eltévedt sofőr: szorosan a szalagkorlát mellé húzódik, kirakja az elakadásjelzőt, ő is és az utasai is felveszik a láthatósági mellényt, elhagyják a gépkocsit, a szalagkorlát mögé húzódnak, majd onnan segítséget kérnek.