Súlyos veszélyt rejtenek magukban az okoseszközök, miután valós függőséget okoz(hat)nak, amivel elsőként szembesülni kell ahhoz, hogy aztán eléggé komolyan is vegyük – mondta érdekődésnkre Pécsi Rita neveléskutató, ugyanakkor nem akarja démonizálni az okoseszközöket. „Nagyon okos terv szerint nagyon függővé teszi a felhasználót” – tette hozzá, kortól függetlenül, az értelmes, okos embereket is.
Az okoseszközöktől való függőség olyan, mint minden függőség, az ember azt gondolja, hogy „nálam az ilyen nem fordulhat elő, én bármikor le tudom kapcsolni”, miközben ott van az úgynevezett FoMO-jelenség („fear of missing out” vagyis a „félelem attól, hogy le- vagy kimaradunk”), és valójában már élni sem tudunk nélkülük, az óvodástól egészen a felnőtt korig – magyarázta Pécsi Rita.
Mit lehet tenni ellene?
A szakember szerint a függőség „ellenszere” elsőként a hatásrendszer felismerése, majd – miután a média kezelése egy tanult viselkedés – egyszerűen a kikapcsolás megtanulása, megtanítása. Szüneteket, meghatározott kereteket kell tartani. Miután a rendszer dopamin hatással dolgozik, egyfajta belső doppingszerként hat, nem elégséges az okoseszközök szüneteltetése, hanem helyettesíteni kell a használatukat mindenféle (alkotási, társasági, stb.) más élménnyel, hogy meglegyen a „kaland”, az a jó kapcsolódási érzés, amit például a közösségi média próbál felkínálni. De ugyanígy biztosítani kell az én hatékonyságának az élményét, a tevékenység örömét is.
„Nem annyira könnyű, de megéri a küzdelmet”
– összegezett Pécsi Rita.
A mozgás nagyon jó megoldás lehet, különösen társaságban, így például a közös sport, a kirándulás, de akár a tánc is. Az egyszerű dolgoknak is, mint a kertészkedés, nagyon sok pozitív hozadékuk lehet – tette hozzá.
A szakember arra is kitért, hogy a függőség azokban a családokban a legveszélyesebb, ahol a szülőnek nincs ideje a gyerekre. Annál is inkább, mert nincs még egy hasonló tárgy, mint egy okoseszköz, amely elé a gyermek leültetve, szinte varázsütésre megmerevedik, és némi túlzással egy bébiszittert is helyettesíthet – jegyezte meg a neveléskutató. Vagyis az időhiány nagyon kiszolgáltatottá tette a családokat.