Marsai Viktor az afrikaiakról általában elmondta, kérdéses, hogy az ő mentális térképükön megjelenik-e az Európai Unió, az viszont biztos, hogy az euró nagyon fontos valuta a földrészen. A dollár után a második a brit front mellett a jelentőségét tekintve.
A szakértő kiemelte, hogy az unió a legfontosabb donor a kontinensen, több biztonsági kérdésben is meghatározó, több afrikai művelet költségét is az EU állja, így aztán mindig ott van a tárgyalóasztalok mellett. Számít a szava is, az, hogy nem a valódi súlyának megfelelő az ereje, annak tudható be, hogy sok tekintetben az unión belül nincsenek egyértelmű ágendák, hiszen 27 tagállam álláspontját kell harmonizálni, ami nehéz feladat.
Marsai Viktor rámutatott, hogy
Magyarországnak viszonylag fontos Afrika,
a balti államok vagy éppen Lengyelország számára viszont nemigen van relevanciája a földrésznek. A szakértő úgy látja, hogy a kemény döntések és a reálpolitikai döntések felvállalásában gyönge Európa, különösen akkor, ha ezek végigvitele katonai műveleteket igényelne.
„Több olyan eset látszott a közelmúltban, amikor egyértelműen európai érdekszférában történt a probléma, egyértelműen Európára volt negatív hatással, de a tagállamok nem tudtak megegyezni, illetve nem vállaltak elég kemény fellépést” – mondta Marsai Viktor, példaként említve a líbiai válságot.
Úgy látja, a tagállamoknak van ehhez szükséges katonai erejük, de hiányzik a szándék. A belső megosztottság és a viták sajnos nagyon sokszor felülírják a kérdést – fejtette ki. Abban teljes az egyetértés, hogy amíg Líbiában polgárháború van, addig ez Európának biztonsági kihívást jelent, legalábbis a déli területek, így Olaszország számára. Az olasz partokat 650-660 ezer illegális migráns érte el Líbián keresztül 2014 óta,
paradox módon az európai hatalmak, az olaszok és a franciák egymás ellen játszottak, különböző oldalakat támogattak a líbiai polgárháborúban.
Ezzel magyarázható szerinte, hogy olyan országok váltak vezetővé a líbiai válság rendezésében, mint – elsősorban – Oroszország és Törökország, amelyeknek nem feltétlenül Európa stabilitása a célja.
Rossz az Európai Unió számára, hogy nem tudunk egységesek lenni – vonta meg a mérleget az Európa–Afrika-relációban a kutató.
Kína szerepe
Afrika az elmúlt időszakkal bezárólag periferiális, nyersanyagtermelésre beállított szerepet töltött be a világgazdaságban, ez magyarázza, hogy a támogatás ellenére a termelői szektorok miért nem fejlődtek sokáig – mondta Marsai Viktor.
„Kína nagyon fontos befektetője Afrikának, de még mindig dupla akkora a kontinens kereskedelme az EU-val, mint Kínával, a tőkebefektetések terén pedig az EU-é ötszöröse a kínainak” – fejtette ki a kutató. Úgy látja, Kína nem avatkozik be politikailag addig, amíg biztosítottnak látja, hogy abban a környezetben megtérülnek a befektetései. Amint ez nincs meg, a kínai nyomásgyakorlás működik.
„Ráadásul Kína elkövette azt a hibát, hogy finoman szólva nem a csúcstechnológiás termékekkel és beruházásokkal érkezett meg Afrikába, eltelt tíz-tizenöt év a nagy beruházások óta, kezd kiderülni az, hogy azok az utak, azok a vasútpályák, amiket Kína épített, nem jó minőségűek, kiaknázatlanok,
nem váltják be a hozzájuk fűzött üzleti reményeket, ezzel országok adósságcsapdába kerülnek, emiatt Kína – és itt nem biztos, hogy véletlen folyamatokról van szó – repülőtereket vesz el, nagy kikötőket próbál elvenni.
Így Afrika kezd gyanakvóvá válni a kínaiakkal szemben, és a Covid-19-járvány odacsapott Peking reputációjának. A maszkdiplomácia kapcsán azt szoktuk kiemelni, hogy Peking milyen gyorsan reagált, milyen ügyesen csinálta, de ez azért történt, mert a járvány 15 év reputációját törölte el” – elemezte Kína afrikai helyzetét Marsai Viktor.
Sok incidens történt – mondta –, a Kínába visszatérő afrikai diákokat két hét karantén után újabb két hét bezártságra kényszerítették a kínai hatóságok, sőt, a kínai lakáskiadók és kollégiumok sok esetben azt mondták, hogy az afrikaiak oda nem mehetnek vissza lakni. Hszi Csin-pingnek, a Kínai Kommunista Párt főtitkárának Afrika-gyorscsúcsot kellett összehívnia, és el kellett magyaráznia az afrikai elnökök és miniszterelnökök előtt, hogy Kína nagyon nagy barát, mindent megtesznek, hogy az atrocitásokat kivizsgálják, és ezek amúgy is elszórt esetek – magyarázta Marsai Viktor.
Az ujgur kérdés is kikezdte Kína reputációját a muzulmán országoknál, a kapcsolataikat beárnyékolta – tette hozzá. Szomália kapcsán jön sokszor elő a megállapítás:
„A koronavírus-járvány a Jóisten büntetése Kínának az ujgurokért.”