Herkules Mónika megfogalmazása szerint a nők azok, akik kevésbé viselik, ha egy párkapcsolat nagyon rossz. Az alkoholizmus, az érzelmi- vagy fizikai bántalmazás, akár a házimunka egyenlőtlen leosztása, mind-mind olyan terheket róhatnak rájuk, ami néhány év alatt már egyszerűen tarthatatlanná válnak számukra. Emiatt nem véletlen, hogy a válókeresetek több mint 70 százalékát a feleségek kezdeményezik, jellemzően olyan családokban, ahol kisgyermek is van.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a férfiak sokkal nehezebben változtatnak, illetve később veszik észre, ha egyáltalán észreveszik, hogy a kapcsolatuk mocsárban van, mert egyszerűen nem fogják föl a nők által kapott jeleket – egészíttette ki Galambos Balázs. Mindemellett
a nőket még nyomja a közösségi média áltökéletessége, hogy mindenki gyönyörű házasságban él, fantasztikus utazásokat tesz, kiváló testalkattal bír és mindenkinek jár a szerelem.
Ez ráadásul megspékelve a „titkos tanácsadók”, anyósok és barátnők – minden felelősséget nélkülöző – jó tanácsaival pedig valóban oda vezet, hogy esetek túlnyomó többségében a nők adják be a válópert – értett egyet a SzépenVáljEl Válásközpont alapítója.
A hölgyekén azért is magasabb az aránya a válókeresetek benyújtásának, mert sokkal inkább igényük van arra, hogy az a bizonyos párkapcsolat minőségi legyen, míg egy férfi egy alacsonyabb színvonalú kapcsolatot is sokkal jobban tud tolerálni hosszabb távon. Plusz, a nők sokkal nyitottabbak a tudatosságra, a fejlődésre, az önismeretre és a változtatással-csinosítgatással együk mindig jobbá-szebbé elvekre, azért esetükben jelenik meg az igény erőteljesebben arra, hogy akkor a kapcsolat kicsikét magasabb minőségű legyen – fogalmazott a válási szakértő, arra is kitérve, hogy a férfiak jellemzően a házasság első éveiben, amikor még nem születtek meg a tervezett gyerekek, adják be keresetet, vagy pedig már akkor, amikor a pár 50-55 éves.
Intő jel, kommunikáció
Galambos Balázs szerint a férfiak számára mindenképp intő jel lehet, ha a feleségük boldogtalan, aminek számos jele van. Elsősorban például az intimitás hiánya, tehát, hogy ha a nőnek nincsen kedve úgymond szeretni a férfit rendszeresen, az egy fontos jelzés. Ahogyan az is, ha a nő már nem beszél, közönyösség válik, ami egy óriási nagy probléma. A házasságot ugyanis, mint egy konyhakertet, folyamatosan gondozni kell – tette hozzá.
Herkules Mónika kiegészítendő megjegyezte: a dolgokat illetően tisztázandó, hogy egyáltalán szereti-e egymás annyira a pár, hogy egyáltalán nyitottak legyenek arra, hogy a másik mit érez, mit gondol, illetve hajlandóak-e azért lépéseket tenni, hogy a másik jól érezze magát mellette. Amikor még megvan az a muníció, hogy erre nyitottak a felek, akkor még menthető egy házasság. Ha eljutott odáig a kapcsolat, hogy már nem is érdekel igazából, hogy jó-e a másiknak mellettem, vagy sem, akkor ott általában már nincs mit csinálni. Meglátása szerint a hölgyek sok esetben viszont nem jól kommunikálják azt, hogy valójában mit is szeretnének, hanem inkább kritizálnak, bírálnak, és fölcímkézik a másik, hogy „te lusta vagy, te igénytelen vagy, te ilyen-olyan vagy”.
Mindketten egyetértettek, hogy
a férfiaknak arra van szükségük, hogy egyértelmű kéréseket fogalmazzanak meg számukra a nők.
Ha nem is nagyon egyszerű tőmondatokban, de mindenképpen érdemes arról beszélni, hogy az adott szituáció, amely épp fájdalmat okoz a nőnek, vagy csalódottságot okoz, az mit jelent az ő életében, miként éli meg és mi az, amit szeretne, hogy történjen. Nem egy utasításra kell gondolni, hogy mit tegyen a párunk, magyarázta Herkules Mónika, hanem inkább egy lehetőség megteremtésére, hogy ha a férfi szereti a nőt, akkor döntést tudjon hozni, választás elé tudja saját magát állítani a tekintetben, hogy akar-e tenni annak érdekében valamit, hogy mindkettőjüknek jobb legyen. „Tehát nem nyomom le a torkán, hogy légy szíves azt csináld, vagy ezt csináld, hanem csak fölhívom a figyelmét arra, hogy itt valami gond van, amitől rosszul érzem magamat, és szeretnék változást.”
Amennyiben viszont eljut odáig egy kapcsolat, hogy az említett okok miatt a nő beadja a válókeresetet, a SzépenVáljEl Válásközpont alapítója szerint nem tehet mást egy férfi, mintsem elengedi a nőt, abban bízva, hogy az alapok, amik a kapcsolatba belel lettek rakva, azok később dolgozni fognak. Továbblépve az ember, egy új kapcsolatban ugyanis automatikusan összehasonlít. Ha valakit viszont szeretettel engednek el, nyomás nélkül, hogy „visszavárlak, és az életemének egy csodálatos szakasza volt, amit együtt tölthettünk, amit nagyon köszönök neked”, akkor még
történhetnek csodák, hiszen vannak olyan házasságok, amik két-háromszor köttetnek meg.
Herkules Mónika szerint nem ritka, hogy csak az utolsó utáni pillanatban esik le a tantusz, amikor egy pár már fix válási döntéssel keresi föl őket, tájékozódva a jogi mozgástérről például a kiskorú gyermekek esetében, hogy „lehet, hogy mégis el kellett volna menni párterápiára, amikor fél évvel ezelőtt a feleségem mondta”. Ha jó módszert választ az adott pár a kapcsolat megmentésére, akkor akár 6-7 évvel korábbi betokosodott sérelmek is gyorsan a felszínre tudnak kerülni, megmutatva, hogy mi is a fő probléma, és amennyiben van nyitottság arra, hogy tegyenek egy utolsó utáni próbálkozás annak érdekében, hogy megmentsék a kapcsolatot, akkor ez sok esetben sikerülni tud.