Szívós Géza fuvaros (1931–1957) – Budapest, 1957. január 3.
Portré
„Célunk az volt evvel, hogy ha megint lesz egy fegyveres harc, ne legyünk fegyver nélkül, tehát fel tudjuk használni. Ezért zsíroztuk le a géppisztolyt is” – mondta a tárgyalási jegyzőkönyv szerint a fegyver- és lőszerrejtegetéssel vádolt Szívós Géza, aki ezzel az „öngyilkos” vallomással saját halálos ítéletét írta alá.
Életéről nagyon kevés információt tartalmaznak a statáriális eljárásról fennmaradt iratok. 1931-ben született Budapesten, négy elemi osztályt végzett, 1947-ben tüdőszanatóriumban kezelték. Gyógyulását követően bátyja mellett dolgozott fuvarosként. Rossz szeme miatt alkalmatlannak minősítették a katonai szolgálatra.
A forradalom kitörése után október 29-ig máriaremetei otthonában tartózkodott. Aznap bement a belvárosba, s a Baross utca és a Nagykörút sarkán egy ismerősével találkozott, aki egy géppisztolyt adott neki. Másnap a Köztársaság téren részt vett a pártház ostromában, annak elfoglalása után igyekezett megakadályozni a kegyetlenkedéseket. Ezt követően belépett a nemzetőrségbe, s a Fazekas Mihály Gimnázium épületében lévő parancsnokságon fegyverviselési engedélyt kapott. November elején hazatért Máriaremetére. Ott nem léphetett be a nemzetőrségbe, mert a kerületben „a létszám egyelőre betelt”, ám ennek ellenére velük maradt. November 5-én felszerelésük egy részét szétosztották, a többit pedig elvitték a Széna térieknek. A rendőrségen tett vallomása szerint a forradalom napjaiban Szabó bácsiként ismert Szabó János vezetésével a Széna térről visszavonuló nemzetőrökkel együtt részt vett egy kisebb összecsapásban. November közepén egy ismerősével a házuk melletti istállóban fegyvereket és lőszereket rejtettek el. Egy bejelentés alapján vették őrizetbe december 18-án, s a fegyvereket a másnapi házkutatás során meg is találták a rendőrök.
A Budapest Helyőrség Katonai Bíróságának Molnár Ferenc százados vezette tanácsa mint rögtönítélő bíróság 1957. január 3-án tárgyalta az ügyet, ami alig három órát vett igénybe. Szívóst a hadbíróság fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával halálra ítélte, amivel tulajdonképpen a forradalom alatti cselekedeteit torolták meg. Az ítélethirdetést követő kegyelmi tanácskozáson az ügyész ki is jelentette, hogy „a tárgyalás alapján és a személyben lévő társadalmi veszélyesség nem teszi lehetővé”, hogy kegyelemre javasolja. Ezzel a bíróság tagjaiból alakult kegyelmi tanács egyhangúlag egyetértett. Szívós Géza kegyelmi kérvényét így fel sem terjesztették az Elnöki Tanács elé, a Budapesti Országos Börtön udvarán még aznap kora délután agyonlőtték.
Források és irodalom
- Szívós Géza pere Hadtörténelmi Levéltár Budapesti Katonai Bíróság B. 2003/1957
- 1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
- Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.
Idézet
Részlet a katonai ügyészségen 1957. január 2-án tett vallomásából (2. oldal) „A fegyvereket azért rejtettem el, hogy egy újabb fegyveres felkelés esetén ne legyünk fegyvertelenek és a forradalmi bizottság utasítására azokat felhasználhassuk. Erre utasítást a tudomásom szerint közben nyugatra szökött Szabó Istvántól kaptam, [aki] az ottani fegyveres csoport parancsnoka volt.”
A kivégzése napján megjelenő Népszabadság híreiből – 1957. január 3., csütörtök
Több mint százezer tagja van az MSZMP-nek
(…) Országszerte folyik a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezése. 1956. december 31-ig a párt 3321 helyi szervezetében mintegy 103 ezer párttagot vettek fel. Jól dolgoznak a Borsod megyei kommunisták, mert a megye 211 pártszervezetében 1200 kommunista tömörült. Hasonló jó eredményeket vívtak ki a Szolnok, illetve Békés megyei párt- szervezetek is. (...)
A szovjet csapatok fokozatosan kivonják erőiket a fővárosból - a rendőrség tökéletesen biztosítani tudja Budapest rendjét
(...) Törvénytelenül senkit nem tartanak fogva. Sós György rendőrezredes válaszában kifejtette, hogy jelenleg a rendőrség őrizetében levők száma igen csekély. Mindazokat, akikről kiderült, hogy bűncselekményt nem követtek el, 24, de legkésőbb 48 órán belül szabadon bocsátották. (...)
Üzemi munkástanács
(...) A munkástanácsok jelentik azt az erőt, amely magasabb fokra emeli a tervezést, mert biztosítja a terv realitását és öntudatos teljesítését. (...)
Az Arcok 1956-ból sorozat korábbi cikkei itt olvashatók.