Léderer Jenő Tibor géplakatos, sorkatona (1935–1957) – Budapest, 1957. február 15.
Portré
Léderer Jenő Tibor 1935-ben született Budapesten. Ötéves volt, amikor elvesztette apját. Az általános iskola után géplakatosnak tanult, majd bányászként helyezkedett el. Megnősült, egy gyereke született – családja a forradalom után Nyugatra menekült. 1955 novemberében bevonult katonának, a forradalom idején Rákospalotán szolgált. 1956. november 2-án engedély nélkül hazament. Másnap, úton visszafelé, egy katonai járőr elfogta, és a Mátyás laktanyába vitte. November 4-én csatlakozott a laktanyát megszálló felkelőkhöz, Zuglóba, majd Angyalföldre szállítottak teherautóval fegyvereket. Ezt követően a XIX. kerületi tanácsháza nemzetőrcsoportjánál lett rajparancsnok. Többször vívtak tűzharcot az újra bevonuló szovjetekkel, november 6-án a Nagykőrösi út és a Kossuth Lajos utca sarkánál kilőttek egy páncélost; egy szovjet katona elesett, kettőt elfogtak. November 9-én a Határ útnál vett részt harcokban, az ítélet szerint „2 kézigránátot dobott, és 6 tár lőszert lőtt ki géppisztolyából a szovjet harcosokra”.
Még 9-én reggel egy társával együtt parancsot kapott, hogy állítsa elő Lados Mihályné kerületi tanácselnököt, akit az ellenálló felkelők azzal gyanúsítottak, hogy a szovjeteknek kémkedik. Az ítélet szerint a tanácselnök férje a lakásba belépő Lédererre támadt, majd a hálószobába menekült, és elbújt az ágy alá, ahonnan többszöri felszólításra sem volt hajlandó előjönni. Léderer és társa két-két lövést adott le, majd az odaérkező egyik nemzetőr, állítólag Léderer utasítására, egy sorozatot lőtt ki rá. Ezt követően a súlyosan sebesült Ladost kórházba szállították – ott a jobb lábát később amputálni kellett –, feleségét és tizenkét éves lányukat pedig a tanácsházára vitték. Az egység november 11-e után feloszlott, Léderer ekkor hazament.
November 29-én vették őrizetbe. Szándékos emberölés kísérletével vádolták meg, amit az ügyész a tárgyalás utolsó szakaszában előre megfontolt gyilkossági kísérletre módosított. míg az akcióban rész vevő többi társát nem állították bíróság elé, Léderert 1957. január 14-én a Magyar Néphadsereg Fegyvernemi Parancsnokságok Katonai Bíróságának Odler János főhadnagy vezette tanácsa gyilkossági kísérlet és gyilkosságra való felbujtás miatt halálra ítélte. Az eljárásban meg sem kísérelték tisztázni, hogy lövései eltalálták-e Ladost, és ha igen, azok milyen sérülést okoztak.
Léderer azzal védekezett, hogy Lados (akiről úgy tudták, hogy fegyvere van) kétszer is rátámadt, és hogy „a cselekmény elkövetésekor a dolgozó nép érdekeit képviselte és szolgálta”. A bíróság ezt cinikus magatartásnak minősítette, szavai szerint „a vádlott […] dolgozóink legjobbjainak üldözését, meghurcolását és megölését [!] hőstettnek tekinti […] a fehérterrort alkalmazó ellenforradalmárok érdekeit [szolgálta].”
A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Nagy Sándor alezredes vezette tanácsa 1957. február 6-án Léderer cselekményét szándékos emberölés kísérletének minősítette, miközben a halálos ítéletet jogerőre emelte.
Léderer Jenő Tibort 1957. február 15-én a Budapesti Országos Börtön udvarán kivégezték.
Források és irodalom
- Léderer Jenő Tibor pere. HM HIM Hadtörténelmi Levéltár XI. 9. 449/56.
- 1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
- Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.
Idézet
Részlet Léderer elsőfokú tárgyaláson tett vallomásából (tárgyalási jegyzőkönyv, 2. oldal): „Én azért harcoltam a szovjet csapatok ellen, mert katonai eskümben megfogadtam, hogy mindenkor a dolgozó népet fogom szolgálni.”
A kivégzése napján megjelenő Népszabadság híreiből – 1957. február 15., péntek
A kormány tegnapi ülésének határozatai
(…) A kormány által elhatározott intézkedések lehetővé teszik a magánkiskereskedelem körének kiszélesítését azokon a területeken és szakmákban, ahol a szocialista kiskereskedelem hálózati hiányosságai és a lakosság jobb áruellátásának biztosítása ezt szükségessé teszi. (…)
Az Arcok 1956-ból sorozat korábbi cikkei itt olvashatók.