Korsós József autóbusz-kalauz, sorkatona (1935–1958) – Budapest, 1958. augusztus 9.
Portré
Korsós József 1935-ben született Solton, apja a dunavecsei templomban volt harangozó. Az általános iskola elvégzése után géplakatosnak tanult Budapesten a Ganz Vagon- és Gépgyárban, felszabadulása után ugyanott dolgozott tovább 1955 novemberéig, amikor sorkatonai szolgálatra hívták be.
A forradalom idején a dunakeszi tüzérütegnél szolgált őrvezetői rendfokozatban. Az üteg parancsnoka Kampf István hadnagy volt, Korsóst Herczeg József szakaszvezető lövegéhez osztották be. Október 30-án, amikor a szovjet csapatok Budapestről történő kivonásával párhuzamosan a magyar honvédség megszervezte a főváros védelmét, Herczegék ágyúját a főúton állították fel. Másnap reggel egy szovjet tartálykocsi és egy teherautó érkezett 8-10 katonával Vác felől. Herczeg szakaszvezető felszólította a szovjet parancsnokot, hogy forduljanak vissza, de közben a löveget körülálló tömeg követelni kezdte a katonáktól, hogy nyissanak tüzet. „Eközben a temető mellől 2-3 civil szaladt a szovjet százados felé, tettlegesen bántalmazták, a pisztolyát is el akarták venni. A szovjet katonák ekkor riasztólövést adtak le, erre a helyszínre már odaérkezett 2-300 fős tömeg közül a fegyverrel rendelkezők megkezdték a tüzelést” – vallotta később Korsós az ügyészségen. Az iratok szerint ekkor Czédli István őrvezető karabélyával lelőtte a szovjet tisztet. Bár ezt az eljárás során nem sikerült tisztázni, Korsós úgy emlékezett, hogy tűzparancsot kapott Herczeg szakaszvezetőtől, mire négy lövést adtak le a kocsira: az első talált, a többi viszont az ágyú nem megfelelő rögzítése miatt célt tévesztett. A kilőtt tehergépkocsin utazó szovjet katonák közül csak egy élte túl az incidenst.
Korsóst és Herczeget először 1957. májusban állították bíróság elé. Korsóst szándékos emberölés kísérlete miatt (akkoriban még ennek, kevéssel később már gyilkosságnak minősítették a tűzharcban való részvételt) két év, Herczeget az elöljárói intézkedés mellőzése miatt hat hónap (három évre felfüggesztett) börtönre ítélték. Szervezkedésben való részvétellel is megvádolták őket, de ez alól mindkettőjüket felmentették. A Legfelsőbb Bíróság azonban ítéletüket hatályon kívül helyezte, s ügyüket összevonták az ütegparancsnokuk, Kampf István és társai ellen indított perrel. Ekkor Korsós Józsefet a szervezkedés mellett már előre megfontolt gyilkossággal vádolták.
A Budapesti Katonai Bíróság Mátyás Miklós őrnagy vezette tanácsa 1958. június 13-án Korsós Józsefet a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, kétrendbeli gyilkosság és többrendbeli gyilkossági kísérlet vádjával halálra ítélte, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a hatályos katonai szabályzat szerint járt el a terhére felrótt cselekményben.
A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János alezredes vezette különtanácsa 1958. augusztus 5-én másodfokon helyben hagyta az ítéletet. Korsós Józsefet a vele együtt halálra ítélt Czédli Istvánnal együtt 1958. augusztus 9-én a Budapesti Országos Börtön udvarán végezték ki.
Források és irodalom
- Kampf István és társai pere Hadtörténelmi Levéltár Budapesti Katonai Bíróság B. I. 315/1958
- Eörsi 1956 kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
- Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.
Idézet
Részlet az elsőfokú ítéletből (11. oldal): „Egyébként III. rendű terhelt a további lövéseket […] folyamatosan eszközölte, és mindaddig lőtt, amíg a körülötte lévő személyektől – mert azok szétszaladtak – további lőszert már nem kapott. […] tényleges lövési cselekvőségei mellett még több olyan kijelentést is tett, miszerint feltétlen lőni kell, és cselekvősége mellett még a szovjetellenes hangulatot is fokozta”.
A kivégzése napján megjelenő Népszabadság híreiből – 1958. augusztus 9.
Nagy Imre és bűntársai ellenforradalmi összeesküvése
(…) Most jelent meg a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Tájékoztatási Hivatala által kibocsátott Fehér Könyv ötödik kötete. A dokumentumkötet kiadására a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott bírósági eljárás nyomán került sor, miután fény derült a népköztársaságunk alkotmányos rendje ellen indított imperialista, ellenforradalmi támadás belső mozgatórugóira, s azokra a népellenes, hazaáruló, a népi demokratikus állam törvényes rendjének felborítását célzó cselekményekre, amelyeket az ellenforradalmat előkészítő hazai csoport tagjai követtek el. A most megjelent Fehér Könyv részletesen ismerteti azokat a hiteles, bizonyító erejű dokumentumokat, vallomásokat, amelyek a bűnvádi eljárás során kerültek elő, illetve hangoztak el. (…) A kötet bemutatja, hogyan tűzte ki célul nagy Imre 1955 decemberében kelt Erkölcs és etika című írásában a népi demokratikus államrend megdöntését, vagy ahogyan ahogyan ő kifejezte „szétzúzását”, Néhány időszerű kérdés című tanulmányában – amelyet 1956 januárjában készített – a népi demokráciával szembenálló erőkkel kötendő szövetséget, a tőkés restaurációt szolgáló többpárt-rendszer visszaállítását. (…)
Összeült az ENSZ rendkívüli közgyűlése
(…) A Szovjetunió visszavonta a saját határozati javaslatát, amely arra kérte a közgyűlést, hogy azonnal vegye fontolóra az amerikai és a brit csapatoknak Libanonból, illetve Jordániából való visszahívását. (…)
(képes hír)
„94 szovjet pedagógus érkezett csereüdülésre pénteken hazánkba. a vendégeket a Magyar Pedagógusok Szakszervezetének vezetői üdvözölték a pályaudvaron. A csoport egy hétig a Balaton mellett pihen, majd Budapestet és környékét tekintik meg.”
Az Arcok 1956-ból sorozat korábbi cikkei itt olvashatók.