Ács Lajos gépkocsivezető, sorkatona (1938–1959) – Budapest, 1959. szeptember 8.
Portré
Ács Lajos 1938-ban született Komáromban. Apjának a háború előtt szállodája volt a városban. 1945 után a szállót és édesanyja gyümölcsösét is államosították, az apa italboltvezetőként dolgozott tovább. Ács Lajos gimnáziumot végzett, de mivel a diktatúrában osztályidegennek minősült, nem vették fel egyetemre, így géplakatosnak tanult a Kábel- és Sodronykötélgyárban. Itt ismerte meg későbbi vádlott-társát, Szelepcsényi Istvánt, akinek egy ideig az albérlője volt a forradalom után.
Az elsőfokú ítélet szerint 1956. október 30-án csatlakozott a Szabad Nép székházába települt nemzetőrökhöz. Járőrszolgálatra osztották be, és őrizte a székházba bevitt államvédelmiseket, pártfunkcionáriusokat. A második szovjet intervenció napján, november 4-én délután a nemzetőrök a székház egyik ablakából tüzet nyitottak a szovjet páncélosokra, de a túlerő hamar visszavonulásra kényszerítette őket. Előbb a Horizont mozi feletti lakásokba, majd a Hungária (ma New York) Kávéházba mentek. Két nappal később a pincéken keresztül a Városligetbe menekültek, majd onnan tovább Szentendre felé. November 8-án más VIII. kerületi fegyveresekkel, összesen mintegy 60-70-en elindultak teherautókon Ausztria felé. Másnap Tata mellett, Tarjánnál szovjet harckocsikkal megerősített karhatalmi egység állta útjukat. „A szovjet katonaság az ellenforradalmi csoportot teljesen szétszórta, akik közül többen Ausztria felé menekültek, másik részük pedig a lakására vonult vissza” – áll a peranyagban. Ács visszatért a fővárosba, majd egy időre hazaköltözött Komáromba,
Visszatérve Budapestre, 1957 júliusában csatlakozott Szelepcsényi István Magyar Ellenállási Mozgalmához – igazolványt is kapott. A mozgalom tagjai együtt hallgatták a Szabad Európa Rádió adásait, az ítélet szerint Ács azt javasolta, hogy robbantsák fel a Dimitrov-szobrot és más kommunista emlékműveket, ehhez azonban nem sikerült robbanószert szerezniük. „A robbantás úgy került szóba, hogy Szelepcsényi korábbi cselekményeit mesélte. Erre nekem az volt a véleményem, hogy legjobb erre a Dimitrov [ma Vámház] téri szobor, mert onnan el lehet könnyen menekülni” – vallotta a tárgyaláson. Kapcsolatba akartak lépni az amerikai nagykövetséggel is, de nem jártak sikerrel. 1958. március 15-én 200 „Független, szabad Magyarországot, ki innen elnyomó szovjet hatalom” szövegű röplapot szórtak szét Budapesten, majd – nem kis bátorságról téve tanúbizonyságot – Hruscsov április 3–8. közötti látogatására időzítve újabb 450 röplappal tettek hitet a levert forradalom mellett.
Miután megkapta a behívóját, 1958. november 2-án bevonult Vácra. A sorkatonai szolgálat alatt is kapcsolatban maradt Szelepcsényiékkel; leveleket váltottak (ezekben óvatlanul megemlítették a szervezkedést is), és társai meg is látogatták. 1959. március 20-án vették őrizetbe.
Szelepcsényi István és társai ügyét 1959. július 14. és 17. között első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Kiss István Gábor őrnagy vezette különtanácsa tárgyalta. Szelepcsényit és a másodrendű vádlott Ács Lajost a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel vádjával halálra ítélték. A bíróság Ács osztályidegen származása mellett azt is felrótta, hogy részt vett később kivégzett kommunisták őrzésében – noha a kivégzésekben semmilyen szerepe nem volt. Az ügyet másodfokon 1959. szeptember 3-án a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Sömjén György őrnagy vezette különtanácsa tárgyalta. Ács a vádak közül csak azt ismerte el, hogy részt vett a röpcédulák terjesztésében, védője szintén azzal érvelt, hogy „a bíróság bizonyos fokig felnagyította a II. r[endű]. vádlott szerepét és annak jelentőségét, holott egyetlen aktív cselekvése a röpcédulák terjesztése volt.” A bíróság ennek ellenére helybenhagyta a korábbi ítéletet, sőt, a november 4-i tűzharc miatt bűnösnek mondta ki többrendbeli gyilkossági kísérletben is.
Ács Lajost és Szelepcsényi Istvánt 1959. szeptember 8-án a Budapesti Országos Börtön udvarán végezték ki.
Források és irodalom
- Szelepcsényi István és társai pere Budapesti Katonai Bíróság 047/1959
- 1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
- Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.
- Rainer M. János: Hruscsov Budapesten, 1958 április. Budapesti Negyed 1994/2. https://web.archive.org/web/20061012030906/http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/04/rajner.html (2019. szeptember 12.)
Az Arcok 1956-ból sorozat korábbi cikkei itt olvashatók.