Serdülőként, a szülői házban egy fiatal nyilvánvalóan a felnőttkorra mint a szabadság zálogára tekint, csak ebből a perspektívából tudja szemlélni. Ám kikerülve a kollégiumba, albérletbe, új felelősségekkel terhelve szembesül csak azzal, hogy a szabadság nagy teher is tud lenni. Ez komoly szorongásokat okozhat a fiatalokban – fogalmazott Asztalosné Elekes Szende pszichológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola oktatója az InfoRádióban. Úgy véli, társadalmi szinten túlságosan idealizálva lettek a fiatal felnőttkor évei.
Sokszor hallani is, hogy a fiatalok előtt nyitva áll a világ, és az van az irányukba kommunikálva, hogy ez életük legboldogabb időszaka, vagy legalábbis annak kellene lennie, ehhez képest
a valóság teljesen más, hiszen számtalan esetben szorongással, depresszióval, csalódásokkal terhelt ez az időszak.
Társadalmi sztereotípia, hogy ez a legboldogabb periódus, holott nem az, miután rengeteg benne a változékonyság, ami nyilvánvalóan terheli a fiatalokat. Viszont ahogyan telnek az évek, és kezdi az ember kialakítani a saját életstruktúráját, kezd berendezkedni, úgy a depresszivitás szintje is csökken, vagyis a pszichológiai jólét növekszik az életkorral – mutatott rá a szakértő.
Asztalosné Elekes Szende egyetértett azzal, hogy a szülőknek
semmiféleképpen nem szabad bagatellizálni ezt az életkort és a nehézségeit,
sőt, azt kellene kommunikálni a fiatal irányába, hogy az általa érzett szorongás, amely például a tanulás utáni időszakban állhat elő ("merre tovább, mit kezdjek magammal"), teljesen normális. Még akkor is, ha mások a közösségi médiában nem ezt az oldalukat kommunikálják magukról, ők sincsenek könnyebb helyzetben. A pszichológus megjegyezte, szerinte
sokszor torzított képet látnak egymás életéről a fiatalok, és miután a belső küzdelmek nincsenek publikálva, azt hiszik, hogy egyedül vannak a kérdésekkel és a magányukkal.
A felnőtt, a szülő beszélgessen a fiatallal, és legyen elérhető a számára, tanácsolta a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola oktatója.