Az online kérdőívet csaknem 600 olyan felnőtt töltötte ki, akik az elmúlt tíz évben költöztek el a családjuktól – mondta Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalu szakmai vezetője az InfoRádiónak.
"A megkérdezett fiataloknak a 30 százaléka alig várta, vagy örömmel vette ezt a lépést – fogalmazott –, vélhetően érzelmileg is kész volt erre. A többiek azonban nehezen vették: 70 százalékuknál jelentett valamilyen nehézséget az önállóság.
Hogy ez érzelmi vagy anyagi nehézség, nagyon változó a fiatalok körében."
Pénzügyi nehézséget jelenthet egy albérlet, hiszen kevesen tehetik meg, hogy önálló lakásba költözzenek – jegyezte meg a szakértő, de ugyanígy felmerülhet bármilyen ügyintézési- vagy háztartási nehézség, esetleg betegség, és akkor is a szülőkhöz fordulnak segítségért a fiatalok. Azok, akik féltek az elköltözéstől, leginkább attól tartottak, hogy
magukra lesznek utalva: nem lesz munkájuk és nem tudják magukat eltartani.
A fiatalok túlnyomó része rendszeresen vagy alkalmanként, de tanácsot kér a szüleitől. Az esetek felében a szülők leginkább pénzzel támogatták a gyermekeik önálló életkezdését.
Szilvási Léna a gyermekvédelemben élő fiatalokról is beszélt. Hangsúlyozta, nekik gyakorlatilag
egyetlen esélyük van, nem hibáztatnak.
Ezért fontosnak tartja, hogy minél több olyan program legyen, amely által ők is lehetőséget kaphatnak. Például ha egy fiatal tanul, akkor 24 éves koráig utógondozásban vehet részt – fogalmazott.
"A dolgozó fiatalok csak 22 éves korig kérhetik az utógondozásukat, ha esetleg hamarabb kiléptek, megbillentek és visszajönnének. Illetve 30 éves korukig igénybe vehetik az otthontámogatást, a fiataloknak egy része jogosult erre, ami maximálisan 1 millió 900 ezer forint" – ismertette.
Szilvási Léna szerint ennél nagyobb állami támogatásra van szükség. Mint mondta:
példaképeket kell állítani a fiatalok elé.
A programba olyan sikeres embereket vonna be, akik állami gondozásban vagy nevelőszülők gyermekeként nőttek fel, és életútjukkal motivációt és reményt adhatnak az ifjaknak.