Vekerdy Tamás két éve az InfoRádió Aréna című műsorának vendégeként egyebek között a gyermekközpontú iskolarendszer fontosságáról beszélt és arról, hogy megbosszulja magát, ha a szülő mindenáron hajszolja gyermekét. Mint mondta, szerinte sokkal fontosabb, hogy mindketten érezzék jól magukat a bőrükben.
„Olyan szülő legyél, aki jól érzi magát a bőrében, minél többször vagy huzamosabb ideig, a gyerekeddel együtt!”
A teljes beszélgetést megnézheti itt:
További idézetek
"Amikor megkérdezték, hogy mi akarok lenni, azt mondtam, hogy világcsavargó. De az apám nagyon kért, hogy legalább egy egyetemet végezzek el, így jött a jog."
"Én mindig hobó akartam lenni, világcsavargó, aki mereng, sétál, beszélget, nem dolgozik. Azt gondoltam ifjúként, hogy nem vagyok hajlandó beállni a taposómalomba. Azért dolgozzak, hogy megéljek, és azért éljek, hogy dolgozzak? Ez pusztító, nem erre való az ember! Ilyen furcsa gondolataim voltak, mondom ezt úgy, mintha azt játszanám, hogy normális vagyok. De ma is nagyszerű gondolatnak találom." (Forbes)
"Ha lehet, iskolás korig jó volna, ha nem tévéznének a gyerekek, de ha tévéznek, akkor közösen kiválasztott műsort, limitált időben és ami a legszörnyűbb: valamelyik szülővel együtt. Hogy feltehesse a kérdéseit, hogy lássuk, mitől ijed meg, hogy beszélgethessünk róla. Jogos igény, hogy lerakjuk a gyereket a tévé elé, de nem az igazi." (Index)
"Soha nem a tananyag a lényeg, ezért merő baromság az osztályozás."
"... a rossz gyerekkel nincs különösebb probléma. A jó gyerek van veszélyben. Ezt jó pszichológusok tudják is."
(wmn.hu)
"Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza.
Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.
Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből."
Hihetetlenül sok játék van, amiket a gyerekek, ma már nem ismernek. Nem játszanak bújócskát, fogócskát, ipi-apacsot, labdajátékokat." (baon.hu)
"Ha konfliktusmentes gyereket akarunk nevelni – jellemtelen gyereket nevelünk. Természetes dolog, hogy a szuverén ember időről időre konfliktusokba kerül a környezetével, ez a demokráciák egyik alapeleme – a vélemények és az érdekek ütköztetése, amit aztán kompromisszumkötéssel oldunk fel."
"Jó volna, ha elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni."
"A testi-lelki kiszolgáltatottság, az érzelmi (és ne adj' isten fizikai) bántalmazás roncsoló hatású. Roncsolja nemcsak a nő, de a gyerekek - és az agresszor! - személyiségét is. Az ilyen házassági pokol fenntartása sokkal ártalmasabb a gyerekekre nézve, mint a 'jó' válás. Jó válás alatt azt értem, amikor nem hergeljük a gyereket a másik szülő ellen, nem arra használjuk, hogy kiszúrjunk a valaha szeretett, de már gyűlölt egykori társunkkal, hanem úgy állunk a helyzethez, hogy egyikünk se így akarta, sajnos mégsem ment a dolog, de igyekszünk válás közben és utána is a lehető legnormálisabbak maradni."
"Szerintem tévúton jár az egész magyar közoktatás, ha a gyerekek vagy a nemzet – hogy én is használjam ezt a szót, bár nagyon lejáratták – érdekét nézzük. Ez így katasztrófába visz minket, mert nem a világra nyitott embereket képezünk, holott évek óta tudjuk, hogy három dologra lesz szükség a jövőben: kreativitásra, kritikai érzékre és vállalkozókedvre. Ehelyett mi
beszabályozott, füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk."
"Elmentek azok a nagyok, akiket én még ismertem, és akik nálam jobban és szakszerűbben tudták ezeket a dolgokat: Ranschburg, Popper, Mérei és Binét meg Vikár, akik valaha a legendás Faludi utcában dolgoztak, amiről ma már senki nem tudja, hogy mi volt." (wmn.hu)
"A magánéletben igyekszem nem szakemberként viselkedni: gyerekpszichológus feleségemmel megfogadtuk, hogy otthon, egymással és a gyerekekkel civilek leszünk, különben mind megbolondulnánk." (hvg.hu)
„Ha megkérnek, mindenféléket csinálok, mintha még élnék, de ez csak a látszat. Miért kéne olyan sokáig itt maradni?” (hvg.hu)