A Hableány elsüllyedése után a mentésben résztvevő búvárok olyan tevékenységet végeztek, amelyhez nincsenek hozzászokva, és lehet, hogy erre nem is voltak kiképezve - hívta föl a figyelmet a Magyar Pszichológiai Társaság Katasztrófa-pszichológia Szekciójának társelnöke. Arról, hogy mennyire kimerítette a búvárokat a mentés, itt olvashat bővebben.
"Mint búvárok ki voltak képezve, de lélektani értelemben nem biztos, hogy föl voltak készülve"
– emelte ki Lénárt Ágota. A szakértő úgy látja, hogy a helyszínen nyújtott segítség is már nagyon sokat jelentett volna abban az értelemben, hogy az átélt élményeket a búvárok föl tudják dolgozni. A hétköznapi hiedelemben még mindig az van, hogy aki segítséget kér, az gyönge, esetleg beteg ember, de ez nem így van, húzta alá.
"Mindenki, aki ilyen helyzetbe kerül, és megérintődik érzelmileg, annak szüksége lehet a segítségre, és ez nem jelenti azt, hogy beteg."
Lénárt Ágota szerint előfordulhat, hogy a búvárokon poszttraumás stressz zavar tünetei mutatkoznak, esetleg PTSD, vagyis poszttraumás stressz betegség tünetei, ami ahhoz is vezethet, hogy az érintett flashel, vagyis olyan gondolatok jutnak az eszébe, amit nem szeretne látni, de az élmény hatására az idegrendszer megismétli ezeket a képeket, kialakulhat álmatlanság, remegés, szívdobogás - sorolta a pszichológus.
"Ezeket a periódusokat le lehet és le is kell rövdíteni"
– emelte ki. Vagyis az egyik legrosszabb hozzáállás, az a bizonyos "macsó" hozzáállás, hogy mi erősek vagyunk, hogy nincs semmire se szükségünk. A krízisintervenciós pszichológia pontosan abban tud segíteni, hogy ezek az élmények hamarabb feldogozódjanak, és ne maradjon valamilyen maradványtünet, magyarázta az InfoRádiónak nyilatkozó Lénárt Ágota, aki azt is megjegyezte: a siker közös átélése nem jelenti azt, hogy valakinek nincsenek poszttraumatikus tünetei, a kettő ugyanis jól megférhet egymás mellett.
Ide kattintva elérhető az összes cikk a témában.