Nyitókép: MTI//Balogh Zoltán

Megszólalt egy búvár: félelem a Duna fenekén

Infostart
2019. június 11. 12:32
Attól tartott a Hableány roncsán dolgozó szakember, hogy munka közben egyszer csak előbukkan egy holttest.

Jelenleg is zajlik a Hableány hajó kiemelése a Dunából, de a művelet előkészítése napokig tartü megfeszített munkát igényelt. A búvárok feladatairól beszél az Indexnek a szolnoki Búvár Kft. ügyvezetője, Papp Zoltán, aki három munkatársával több napig dolgozott azon a víz alatt, hogy a roncsot a felszínre tudják hozni a Clark Ádám úszódaruval.

Az ipari búvárok általában 300 centiméteres vízállásnál kezdhetnek csak dolgozni, efölött általában tilos a merülés, most a különleges helyzet miatt 500-as, majd 460-as vízállásnál vállalták a merülést, de ilyenkor a búvár energiájának mintegy hetven százalékát az teszi ki, hogy a sodrásnak ellentartson. Ruhájában 30-40 kilónyi ólomsúly van, ólomcipőt visel, hogy le tudjon menni a meder aljára. Itt csakis hasalva és kúszva haladhat előre, mert így a legkisebb a víz ellenállása.

"A Dunában mindig lehet látni egy picit, most szerencsénk volt, én körülbelül 30-50 centire láttam" - mondta Papp Zoltán, akinek az egyik feladata az volt, hogy a Hableány roncsainak ablakait lezárja, hogy a kiemelésnél ne essenek ki holttestek a hajótestből. Az ablaknyílásokba feszíthető fémlapokat alkalmaztak, ehhez néhány ablakot még be kellett törnie a búvárnak a víz alatt:

"Őszintén mondom, hogy amikor néhány ablakot be kellett törnöm, tartottam attól, hogy előbukkan egy holttest, de szerencsére ilyen nem történt."

Papp Zoltán másik feladata a hajótest kiemeléséhez szükséges hevederek átfűzése volt a mederfenéken heverő roncs alatt. A súlyos drótköteleket egyenként kellett levinni a meder aljára, majd ilyen körülmények között átvezetni a hajótest alatt. Mivel a hajó a meder alján feküdt, ehhez lyukakat kellett fúrni a homokos sóder alatt. Ez nem minden esetben sikerült, ekkor egy mosótömlőt kellett levinni, és víznyomással távolították el a hordalékot.

Kiderült az is, hogy a hajótest alatt átfűzött vastag drótkötelek nem elég hosszúak, ezért ismét merülni kellett, hogy ezeket egyenként meg tudják toldani. A búvárok megfeszített munkával végül négy ilyen emelőszárat fűztek át a hajótest alatt. Ez már elég volt ahhoz, hogy megkezdjék a kiemelést.