Utóbbiban katonák tartozódtak közülük nyolcan, a vonatvezetővel együtt azonnal szörnyethaltak. Emellett huszonnyolcan súlyos és életveszélyes sérüléseket szereztek, tizenhatan könnyebben sérültek. A gyorsvonaton utazók szerencsésebbek voltak, közülük öten súlyosan, tizenheten könnyebben sérültek meg.
A VEOL a tragédia évfordulóján az 1969-es Napló beszámolójának segítségével eleveníti fel a szerencsétlen eseményt. Mint írja a lap:
az újságírók a baleset után kevesebb, mint negyed órával már a helyszínen voltak,
egyiküknek sikerült a gyorsvonat vezetőjével beszélnie, aki elmondat, hogy a herendi vasútállomás bejáratánál vette észre a helytelen váltóállást és azonnal fékezett.
Az ütközés – melynek következtében az álló teherszerelvény mozdonya maga alá gyűrte a másik vonat kocsiját – azonban elkerülhetetlen volt. A halottakat a teherszerelvény mozdony alól szedték ki. A gyorsvonat eleje kevésbé sérült meg, viszont az utána következő gyermekkocsi belefúródott a mozdonyba. Még a hatodik személyvagon is olyan ütést kapott, hogy lelépett a sínekről.
A mentés perceken belül elkezdődött, a mentők több kocsival érkeztek a helyszínre. A könnyebb sérülteket az állomás épületében látták el, a súlyos állapotban lévőket a Veszprém megyei kórházba kerültek, ahol mindent megtettek a gyors és szakszerű ellátásért. Huszonhét sebesültet katonai helikopterekkel a budapesti Központi Katonai Kórház baleseti osztályára szállítottak. A korabeli cikk szerint a veszprémiek nagy tömege vette körül a megyei kórházat.
A többi utasért fél órán belül a MÁVAUT autóbuszai jöttek és a veszprémi vasútállomásra vitték őket. A korabeli cikk szerint a veszprémiek nagy tömege vette körül a megyei kórházat, ahol az orvosok áldozatos munkával küzdöttek a sérültek megmentésért.
Pár nappal a baleset után is megjelent egy beszámoló a Naplóban. Ebben leírták, hogy a tragédia hírére a veszprémi kórház éjszakai ügyeletesei a helyükön maradtak, a nappalosok hamarabb beérkeztek a munkába, de még a szabadságon lévők is hívás nélkül jöttek. Az épület két liftjét túlterhelte a megnövekedett forgalom, így két villanyszerelő beköltözött a liftházba, hogy vizes ruhákkal hűtsék a felmelegedő fékpofákat. Ötven egyetemista pedig önként jelentkezett, ők a feljegyzések elkészítésében, valamint a csomagok továbbításában segítették az intézmény dolgozóinak munkáját.
A két nagyműtő és a négy kötöző folyamatosan tele volt, osztályozni kellett, hogy kit kell azonnal ellátni.
Egyetlen hiba is éltekbe kerülhetett. Folyamatosan próbálták kiüríteni a kórtermeket, akit csak lehetett hazaküldtek – írta a lap az állapotokról.
A harmadik – a tragédia után egy héttel megjelent – cikkben tájékoztatták az olvasókat a sebesültek állapotáról, és megköszönték az összefogást. A szerencsétlenség napján 271 embertől 79 palack vért szállottak Veszprémbe. A kórházban több gyógyulófélben lévő beteg önként felajánlotta ágyát a sérültek elhelyezéséhez. A fővárosba irányított katona-sérülteket a mentőszolgálat és a honvédség autóival szállították. A gyors és kíméletes szállításhoz értékes segítséget nyújtott egy szovjet katonai egység is, amelynek nagy befogadóképességű helikoptere – a magyar helikopterekkel egyidőben – elsők között kapcsolódott be a mentési feladatokba.