Luca napja a Gergely naptár bevezetéséig, 1582-ig az év legrövidebb napja, a téli napforduló ünnepe volt, így sok félelem, babonaság kötődik hozzá. A szokás szerint fehér lepelbe öltöztek az úgynevezett lucázók, vagy más néven lucapucázók és így mentek a gyerekeket riogatni, imádkoztatni.
Luca napja dologtiltó nap volt, a gazdasszonynak tilos volt fonni és szőni, mert bevarrták volna a tyúkok fenekét. Bár munkálkodni nem volt szabad, de a szomszédból vizet vagy tojást csenni szokásban volt – mondta az InfoRádiónak Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató.
Még azok a gazdasszonyok is, akik sosem loptak, átsettenkedtek a szomszédasszonyhoz, és annak a tyúkóljából vittek át a sajátjukba egy kis szalmát és tojást, azzal, hogy "Az én tyúkom tojogáljon, a szomszédé csak kotkodáljon!".
"A Dunántúlon ilyenkor jártak házról házra a lucázó fiúgyerekek, nyomdafestéket nem tűrő szövegeket is mondtak, amelyek kimondottan termékenységvarázsló szövegek voltak. Így például: »Akkora legyen a kendtek lányának feneke, mint a kemence szája! Akkora legyen a csöcse, mint a bugyoga korsó!«" - idézte fel a néprajzkutató.
12 nap, 12 hónap
Luca napjától karácsonyig 12 nap van, ezeket a napokat úgy tekintették, mint a következő esztendő 12 hónapját, így számos olyan jóslás és varázslás volt, amit Luca napkor kellett elkezdeni és az éjféli mise idejére befejezni. Ebben a 12 napban készült el a Luca széke is – mondta Tátrai Zsuzsanna. Ezen a széken karácsonyig minden nap kellett valamennyit dolgozni.
"Úgy tartották, hogy az a kíváncsi legény, amelyik rááll a Luca székére, az az éjféli misén a templomban meglátja, ki a faluban a boszorkány,
mert annak a fején a Luca székén állva szarvakat lehet látni" - mondta a hagyományokról a néprajzkutató.
Időjárás-jóslás is szokásban volt ebben a 12 napban, a lányok pedig előszeretettel jósolták meg, kihez mennek majd férjhez: 12 cédulára írtak fiúneveket, minden nap eldobtak egyet, az utolsó, megmaradt cetlin álló név lesz a férjük neve a babonaság szerint.