A mulasztást azzal követte el a törvényalkotó, hogy egyes esetekben lehetetlenné tette a kárpótlásra jogosultak számára vételi joguk megfelelő gyakorlását - állapította meg az Ab. (A vizsgált törvény időközben hatályát vesztette.)
Az ügyben egy kárpótlásra jogosult nyújtott be alkotmányjogi panaszt az Ab-hez azért, mert részt vett volna egy árverésen, amely azonban a támadott jogszabály hatályba lépése folytán elmaradt. Az indítványozó sérelmezte, hogy a kárpótlásra jogosultak kárpótlási jegyeikkel - árverés hiányában - nem tudnak elvett földjeikhez hozzájutni. Álláspontja szerint vételi joga elvonásával sérült a tulajdonhoz való joga, továbbá a jogbiztonság követelménye is megkívánja az utolsó, még le nem zajlott földárverés megtartását.
Az Ab a panaszt tartalmilag megalapozottnak találta. Határozatában kimondta: az állam köteles megteremteni azt az intézményi garanciarendszert, amely a tulajdonhoz való jogot működőképessé teszi. A támadott jogszabály úgy szüntette meg a termőföld árverésére vonatkozó szabályokat, hogy a kárpótlási igények érvényesítését szolgáló vételi jog a jogosultakat továbbra is megilleti.
"Több évtizede tartó folyamat lezárásakor fokozott a jogalkotói felelősség" - szögezte le a testület.
Az Ab kiemelte: a jogalkotó valamely jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezésekor úgy jár el kellő gondossággal, ha nem hagy hátra le nem zárt jogviszonyokat, nem lehetetleníti el azon törvényben biztosított jogosultságok érvényesítését, amelyek alaptörvényi oltalom alatt állnak.
Az Ab mindezek alapján felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2018. december 31-éig tegyen eleget. A tartalmilag egyébként helytálló alkotmányjogi panaszt ugyanakkor az indítványozó jogosultságának hiányában visszautasította az Ab.
A határozathoz a 15 tagú testületből különvéleményt fűzött három alkotmánybíró: Juhász Imre, Stumpf István és Varga Zs. András.