Életpálya
„A nyomozás során tett vallomásomat, amely a géppisztolyra vonatkozik, visszavonom. (...) azért mondtam, mert a nyomozó, aki engem bevitt, azt mondta, hogy mondjam csak én nyugodtan, hogy van-e fegyverem, mert neki csak a fegyver kell, és utána rögtön szabadon engednek. Ezután még megfenyegetett, hogy amennyiben nem mondom meg, börtönbe leszek zárva. (...) Most jöttem rá, hogy itt nem babra megy a játék, amikor engem itten gyilkossággal és fegyverrejtegetéssel vádolnak, amikor nem is volt fegyverem.” A mindössze 21 évesen kivégzett Somlay István kétségbeesett szavai a kádári megtorló gépezet működésére is rávilágítanak. Arra a jogszolgáltatásra, amely másodfokon akasztófára küldött egy embert, aki egy hónappal korábban első fokon csak hatévi börtönt kapott.
Somlay István (1936–1957)
lakatos,
(Köztársaság tér)
Az 1936-ban született Somlay István egyszerű munkás fiatalember volt. Lakatosként dolgozott Újpesten a Prés- és Szerszámgyárban. Az Újpesti Dózsa ökölvívó szakosztályának sportolójaként szép sikereket ért el, egyebek mellett Budapest ifjúsági bajnoka volt. Műkedvelő szinten festett, a DISZ-ben is kulturális ügyekkel foglalkozott.
A forradalom kitörésekor éppen fizetés nélküli szabadságát töltötte, amely alatt a Szabadsághegyi Szanatóriumban végzett kisegítő munkát. Innen tartott haza október 23-án, amikor – meglátva a tömeget – csatlakozott a Szabad Nép székháza előtti tüntetéshez. A Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség helyiségéből szerzett puskával részt vett a Rádió ostromában. Október 26-tól a Víg utcai rendőrkapitányság forradalmárok által irányított épületében teljesített szolgálatot, egészen a november 4-i szovjet támadásig. A vád szerint a Köztársaság téri pártház ostromakor is jelen volt, fegyvertelenül. November 4-én részt vett a harcokban, barikádot épített a Rákóczi téri vásárcsarnok előtt. A szovjet tankok megjelenésekor társaival együtt visszavonult a Víg utcába. A csoport hamarosan szétszéledt, Somlay pedig – a bíróság által elfogadott tényállás szerint – elrejtette a géppisztolyát. A forradalom leverését követően megpróbált Ausztriába szökni, de a határ előtt száz méterrel elfogták.
Az eljárást „ellenforradalmi terrorcselekményekben” való részvétel miatt indították meg ellene. A fegyverrejtegetést ezután vallotta be, a nyomozók pedig a társasház liftaknájában találtak is egy géppisztolyt, amelyről Somlay a tárgyalás során már azt állította, hogy nem az övé, csak tudomása volt arról, hogy valaki oda rejtette. Az 1957. március 25–26-án tartott gyorsított tárgyaláson a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette tanácsa fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával hat év börtönbüntetésre ítélte. Másodfokon cselekményét már a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételre és tiltott határátlépésre változtatták, és a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a Molnár László elnökletével 1957. április 25-én megtartott ülésén halálra ítélte. Személyét fokozottan veszélyesnek ítélték a társadalomra, hiszen – az indoklás szerint – míg „a Szovjetunió fegyveresen lép fel az ellenforradalom ellen, saját katonáit áldozza a Magyar Népköztársaság és a béke megmentése érdekében, Somlai az ellenforradalom oldalán kíván harcolni.” Somlay Istvánt 1957. április 27-én kivégezték.
Forrás, felhasznált szakirodalom:
Somlay István pere. BFL XXV. 4. a 1001/57
1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.
Eörsi László: Corvinisták. A VIII. kerület fegyveres csoportjai. 1956-os Intézet. Budapest, 2001.
Eörsi László: Köztársaság tér, 1956. 1956-os Intézet. Budapest, 2006.
Tulipán Éva: Ostrom 1956-ban. A Köztársaság tér emlékezete. Jaffa Kiadó. Budapest, 2014.
A Népszabadság hírei a kivégzése napján
1957.04.27., szombat
Kéthly Anna beismerése
„Kéthly Anna megint nyilatkozott és hajbókolt a >Szabad Európa< urai előtt: (...) Kijelentette, hogy >a magyar nép kimagasló szolgálatokat teljesített a „szabad világnak.< (...) Kéthly csak abban csal, hogy az ellenforradalmárokkal azonosítja >a népet.< (...) „
Ünnepi készülődés Budapesten, Debrecenben és Szegeden
Zászló díszben a Főváros
(...) „A budapesti dolgozók május 1-én nagygyűlést tartanak, amelyen teljes egységben tesznek hitet együttérzésükről és ragaszkodásukról a Magyar Szocialista Munkáspárt, valamint a forradalmi munkás-paraszt kormány iránt. (...) ”
Antonio Gramsci halálának 20. évfordulójára
„Húsz esztendeje ezen a napon halt meg 10 éves börtön és mérhetetlen szenvedések után Antonio Gramsci, a lánglelkű forradalmár, az Olasz Kommunista Párt megalapítója, akit méltán tiszteltek meg >a század legnagyobb olasz személyiségének< büszke címével.. (...)